Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)

Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556) 357 úgy állították be, mintha ezeket jogtalanul el akarta volna onnan vinni. Amikor ezt Petrovics, Kendy Antal és Balassa Menyhárt megtudták, védeni akarták Dobót, hiszen szavukat adták neki a szabad elvonulásra, és közbenjártak, hogy legalább bírói eljárást folytassanak le ügyében. Voltak azonban régóta esküdt ellenségei is Erdélyben, elsősorban a befolyásos Perényi Gábor, aki végül elérte, hogy Dobót bűnösnek mondják ki. Emiatt fogságra vetették és visszavitték Szamosújvárra, feleségét és gyermekeit pedig Beszterce városába küldték. Vagyontárgyairól listát készítettek, és Kolozsvárott egy házban helyezték el azokat. így mesélte el a történetet Serédy. A hős Dobó erdélyi kálváriája tehát nem ért még véget. Serédy megjegyzi még azt is, hogy egész Erdély úgy meghódolt a királynénak, ahogyan előtte még egyetlen fejedelmének sem, de főként azért, mert Izabella a törökökkel rettegteti a lakosokat.

3

9 Ebben ez idő tájt volt is igazság, hiszen a szultán hatalmi jelenlétét az Izabella bevonulását kísérő moldvai és havasalföldi vajda hadai igen erőteljesen manifesztálták. A bebörtönzött Dobó regénybe illő módon menekült ki Erdélyből: felesége gyakran látogathatta, és becsempészte neki a szökéshez szükséges eszközöket, majd 1557. november 15-én, kötélen ereszkedett le a várfalon, és birtokára, Szerednyére lovagolt, hátrahagyva családját, amelynek tagjai is megmenekültek utóbb.

4

0 Dobó István kalandos életének eseményei azonban ezt követően már a Magyar Királyság területén folytatódtak. Bornemissza Pál erdélyi püspök levele noszolyi Csejfey Jánoshoz

41 Gyalu, 1556. március 15. Ajánlom Isten után való szolgálatomat te kegyelmednek, kívánván jó egészséget és hogy Isten őfelsége vezérelje te kegyelmedet és ez szegény hazáját minden jóra; lm megadák te kegyelmed levelét, kiből épen megértettük az mostani szászsebesi gyűlésnekzavaros végzéseit, megjőve hív szolgánk is Szászsebesről és mindent megértettünk, miképpen lőttek ott az dolgok. Azt nem bánjuk, úgyannyira, hogy mindenünk elvétetett és ki kelletik ez országbul, ki nem hazánk, takarodnunk, mert Istené a dicsőség, és mi csak gyarló szolgái vagyunk és hitünkért és hűvségünkért jó szívvel szenvedünk, le lévén kötelezve vallásunk és tött hitünk [eskünk] erejénél fogva római király hűségére, kit Isten azért rendelt, hogy műnket az pogányság ereje ellen védelmezzen, és attól oltalmazzon, nehogy pogány igája alá esvén, pogányokkal áldozzunk, és azok jószáginkat, marháinkat, vagyonunkat, mindenünket kiszívják, és végső pusztulásra juttassanak gyermekinkkel egyetembe. 39 P

ray

, 1806. 110. p. 40 Ma: Serednie, Ukrajna. 41 Biblioteca Academiei Románé, Cluj-Napoca (Román Akadémia Könyvtára, Kolozsvár) Kézirattár, Kemény József gyűjtemény Mss. KJ. 289. Tom. I. 567-569. p.; Kiadva, több olvasati hibával: KemÉny-Nagyajtay, 1837. 24-28. p.