Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Varga László ifj.: Igazoló eljárások Egerben

Varga László ifj.: Igazoló eljárások Egerben 639 első és fő kötelességemet teljesítettem, éspedig az Igazoló Bizottság minden egyes tagjától előzőleg külön-külön, majd utána írásban együttesen is bocsánatot kértem, mire az igazoló Bizottság elnöke megígérte, hogy mivel az Igazoló Bizottság egyes tagjai már megbocsátottak, így ő is megbocsát, és el fog járni az ügyben. És hogy a már beadottjegyzőkönyvet illetve az eljárást hatálytalanítják és kérik a bíróságnál való megszüntetését."

2

8 Az áthelyezéses büntetés kiszabásában azonban később változás állt be. Az áthelyezést, valamint a vezető állásra alkalmatlanná nyilvánítást az igazoló bizottság közalkalmazottakra nem mondhatta ki. Az áthelyezést kimondó határozatot úgy kellett tekinteni, mintha abban az igazoló bizottság az előléptetéstől három évre való kizárást mondta volna ki. A vezető állásra alkalmatlanná nyilvánító határozat esetében pedig a hivatali elöljáró köteles volt megkeresni az igazoló bizottságot más fegyelmi jellegű eljárás megindítása iránt. Ez a rendelkezés dr. Takács László polgármester és a bizottság között újabb feszültség forrása lett, mivel a polgármester most meg kijelentette: „J. K. műszaki tisztet pedig, ezen rendelkezés dacára sem kívánom a városi közellátási hivatalból (ahová az áthelyezése után került) egyenlőre visszahelyezni."

2

9 6. Állásvesztés Az állásvesztés volt a legnagyobb büntetés (természetesen azt leszámítva, ha valakit a népbíróság elé utaltak) amit az Igazoló Bizottság kiszabhatott. Eredetileg is tulajdonképpen azért indultak meg az eljárások, hogy megtisztítsák a közigazgatást az új rendszerben már nem kívánatos egyénektől, és csökkentsék annak felduzzadt létszámát. Ehhez képest Egerben meglehetősen kevés, mindössze négy embert bocsátottak el az állásából. De nézzük, mivel járt, ha valakit ezzel a büntetéssel sújtottak. Az állásától megfosztott elvesztette közszolgálati állását, állásából eredő jogait és igényeit, például illetményét, nyugdíjigényét, esetleg nyűg- és kegydíját. Az igazoló bizottság különös méltánylást érdemlő okokból kimondhatta, hogy az állásától megfosztott közalkalmazott családtagjait megillető nyugdíjigény továbbra is fennmaradhatott, s a nyugdíjigény megállapításánál a közalkalmazottat, úgy kellet tekinteni, mintha a határozat jogerőre emelkedése napján meghalt volna. Az állásától megfosztott közalkalmazottat közhivatalra egyáltalán nem, magán alkalmazás körében pedig vezető állásra nem lehetet többé alkalmazni, ráadásul közmegbízást sem kaphatott. Látjuk tehát, hogy elég szigorú rendelkezés volt, amely már a magánszférában való elhelyezkedésnél is igen komoly megszorítással élt. De mik is voltak azok a vétségek, amelyek alapján valakit megfoszthattak az állásától? 28 HML XVII. 408/3. 29 HML XVII. 408/3.