Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Beke Margit: IV. Béla és az esztergomi érsekek kapcsolata
Beke Margit: IV. Béla és az esztergomi érsekek kapcsolata 55 volt az, aki Bélát királlyá koronázta, amint említettük. Ennek a püspökségnek a létrehozása nem csupán egyházi szempontból volt jelentős, hanem a királyság szempontjából is, hiszen a király a közelgő tatárok veszedelméről hallva a kunokra akart támaszkodni, mint akik jól ismerik a keleti harcmodort. Róbert érsek utolsó ténykedése az volt, hogy Esztergomban 1239. október 18-án megkeresztelte a királyi pár által annyira várt elsőszülött fiút, aki az első Szent Király emlékére kapta meg a keresztségben az István nevet. 9 A király a trónörökös születésén érzett örömében csodálatos ünnepséget rendezett Esztergomban, ahol dénárokat szórt a nép közé. Ez után két hétre meghalt a szentéletű érsek, akinek szekrényében önsanyargató eszközöket találtak. Rátót nembeli Mátyás (1239. nov. 2. u. - 1241. ápr. 11.) A következő érsek Rátót nembeli Mátyás. Őt a király igen kedvelte mivel együtt nevelkedtek, tanácsaira is hallgatott. Kézai Krónikájában úgy emlékszik meg róla, mint aki a királlyal jó kapcsolatban volt, Apuliából érkezett hozzánk, családja Rátótot kapta birtokul. 1224-ben már zágrábi prépost és királyi kancellár lett. 1238-ban váci püspökként tevékenykedett, és ebből a székből emelték egy év múlva az esztergomi érsekségbe. Királyáért és hazájáért kész volt mindent megtenni. 1241 februárjában IV. Béla király testvére Kálmán Esztergomba érkezett, hogy a tatárok elleni küzdelemhez sereget gyűjtsön. Közöttük volt található Mátyás érsek és Albert esztergomi főesperes is. A szerencsétlen kimenetelű muhi csatában Magyarország színe-java életét vesztette, köztük Mátyás érsek és Albert főesperes. Mi történt a várossal, Esztergommal? 1241-ben a tatárok óriási pusztítást vittek véghez ebben a városban is. 1 0 Erről így emlékezik meg Rogerius mester: „Mivel Esztergom Magyarországon minden egyes várost felülmúl, a tatárok legfőként arra gondoltak, hogy átkelnek a Dunán, és ott ütik fel táborukat. íme télen a hónak és jégnek akkora volt a bősége, hogy - ami már hosszú idő óta nem történt meg - a Duna befagyott. De a magyarok minden egyes nap feltörték a jeget, és őrizték a Dunát, úgy hogy a jégen állandóan folyt a gyalogosok csatározása. Mégis, mikor a kemény jég megérkezett, és a Duna teljesen befagyott, a tatárok egyáltalán nem merészeltek átkelni rajta lovaikkal. Figyeljétek meg tehát, mit csináltak. Sok élő lovat és állatot vezettek a Duna partjára és három napon keresztül senkit sem hagytak ott ezek őrizetére, úgy látszott, hogy az állatok őrizők nélkül kóborolnak ott, és senki nem mutatkozik azon a vidéken. Ekkor a magyarok abban a hitben, hogy a tatárok elvonultak, hirtelen átmentek, és ezeket az állatokat átvezették ajégen. A tatárok megfigyelték ezt és átlátták, hogy lovon is nyugodtan át lehet menni ajégen. Meg is tették. „A tatárok egy része üldözte a menekülő királyt, másik része pedig Esztergom ostromára készült. A várbeliek árkokkal, falakkal és tornyokkal vették körbe a várost, amelynek falain belül sok volt a köznép, a 9 PAULER, 1899. II./2. 135. p.; KRISTÓ-MAKK, 1988. 281. p. ÍO VÖ.:ZOLNAY, 1983. 168. p.
