Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szegőfi Anna: Adalék Heves megye történetéhez

SZEGŐFI ANNA ADALÉK HEVES MEGYE TÖRTÉNETÉHEZ 1848/49-ben az igazgatási apparátus gyökeres átalakítására politikai és katonai okokból nem került sor, átmeneti intézkedések, felemás megoldások jellemzik a polgári forradalom időszakának közigazgatását. A katonai győzelem jogalapot és lehetőséget biztosított a Habsburgoknak, hogy valóra váltsák II. József óta dédelgetett álmukat, az egységes német nyelvű centralizált birodalmat, amelynek sémája: a császár uralkodik, a kormány intézkedik, a közigazgatási hatóság a fegyveres erő segítségével végrehajt, a nép engedelmeskedik. Ezt az abszolutista centralizációt erővel megteremteni könnyű volt, megtartani azonban nem sikerült, ezért kerülhetett sor a birodalom kormányzati és igazgatási reformjára a kiegyezést követően. Az 1870. évi 42. tv. a megyei szintű igazgatás, a köztörvényhatóságok rendszerét alakította ki, majd ezt követte az 1871. évi 18. tv. a községek rendezéséről. Az új igazgatási rendszer működéséhez egységes területen fekvő anyagilag életképes megyékre lett volna szükség. A megyei törvényhatóság működésének feltétele, hogy viszonylag azonos gazdasági adottságokkal rendelkező területet fogjon össze, igazgatási központja egyben földrajzi és gazdasági központ is legyen, s lakói erősebb megterhelés nélkül viselni tudják az igazgatás költségeit. Magyarországon nem ez volt a helyzet. A fennálló megyerendszer sem gazdaságilag, sem politikailag nem felelt meg a kívánalmaknak. A területi megoszlás kialakulásánál a történelmi szükségszerűség mellett sajátos jogi és tulajdoni viszonyok is szerepet játszottak. A megyei szervezet igen tarka képet mutatott: 49 magyar és 8 erdélyi vármegye, 1 székely szék, 1 magyar és 2 székely vidék, 5 magyar kerület és a Királyföld (9 szász szék és 2 szász vidék gyűjtőneve) alkotta a középfokú igazgatás hálózatát. A különböző elnevezések mind megannyi eltérő közigazgatási szerkezetet jeleztek. Növelte a problémát az is, hogy a rendszer hibáit kiküszöbölendő, a minisztériumok és az államhivatalok vidéki központjuk telepítésénél újabb és újabb területi felosztásokat készítettek. Ebből adódóan 1873-ban már 10 féle területfelosztás volt érvényben. Az ország területi felosztásának a megyék mellett a másik nagy problémája a tövényhatósági jogú városok rendszere volt. A törvényhatósági jogú város az igazgatás azonos szintjén helyezkedett el, mint a megye, így el kellett látnia annak feladatait: azaz rendelkeznie kellett a közigazgatás költségeihez szükséges bevétellel. A státuszát - azaz közigazgatási feladatainak körét tekintve - az 1870-es rendezést megelőzően Magyarországon volt: 81 szabadkirályi város; 88 rendezett tanácsú város; 719 mezőváros. Az 1871. évi községi törvény a rendezett tanácsú városok jogállásának kritériumait pontról-pontra meghatározta, a státusz megválasztását pedig az önkormányza-