Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szegőfi Anna: Adalék Heves megye történetéhez

522 tokra bízta. A rendezett tanácsú városoknál szélesebb jogkörrel rendelkező megyei feladatokat ellátó városok esetében nem ez történt. A törvény ezeket a városokat törvényhatóságijogú városnak címezve felruházta a megye jogkörével, de nem határozta meg a jogállás kritériumait. Áthidaló megoldásként a szabadkirályi városokat, automatikusan, törvényhatósági jogú városnak minősítették. Ennek eredményeként a jogállás nem tükrözte a város társadalmi- gazdasági szerepét, de nem tükrözte a városok nagyságrendjét sem. A 81 szabad királyi város közül csak 27-nek volt 10 ezernél több lakosa, 30-nak a népessége még az 5 ezret sem érte el. Ha az urbanizáció szintjét vizsgáljuk ezekben a városokban, meg kell állapítanunk, hogy a társadalmi-gazdasági átalakulás a városok rangsorában még nagyobb elmozdulásokat eredményezett. Városteremtő tényező lett a bányászat, a vasipar, a vasút, a vásár. Láthatóvá vált az ország egész területén a városi népesség rohamos fejlődésének tendenciája. A növekedés ütemére jellemző, hogy 1850-1890 között van olyan város, amelynek megkétszereződött a lakossága, pl.: Szombathely, Kaposvár, Losonc. 80%-os a lakosság növekedése az Alföldön is, Szolnok, Nyíregyháza és Debrecen esetében. A belső migráció jól érzékelhetően az új típusú városok felé haladt. A városok tényleges szerepét tükröző jogállás-rendezés esetén az átláthatóság érdekében előzetesen meg kellett volna határozni az urbanizáció kritériumait. Erre sem a törvényhatósági törvény megfogalmazásakor, sem a területrendezési törvény előkészítése idején nem került sor. A megyék és városok itt vázolt problémáit az ország egészét érintő területrendezéssel lehetett megoldani. Valamennyi érintett megye és önkormányzat tisztában volt azzal, hogy a területrendezés szükséges és elkerülhetetlen, a hogyan kérdése azonban nemcsak a megyei közigazgatás szereplőit érintette, érintettek lettek a városi önkormányzatok, és érintettek lettek a gazdaság életben új szereplőként megjelenő polgárok is. Ez a magyarázata annak, hogy a törvény megalkotása évekig húzódott; a történet 1873-ban kezdődött és 1877-ig tartott. 1873. december 21. Szapáry Gyula belügyminiszter bemutatta a képviselőháznak a területrendezési javaslatot. 1874 folyamán Szapáry Gyula kérésére a törvényhatóságok véleményt készítenek a tervezetről, folyik a megyék egymás közti levelezése, a belügyminiszter koordinálásával a terület-átcsatolások egyeztetése. 1875-ben megszakad a tárgyalások sorozata, a Szabadelvű Párt hatalomra kerülésével a területrendezés Tisza Kálmán kezébe kerül. 1876. május 6. Tisza Kálmán bemutatja a törvényjavaslatot a Háznak. 1876. júniusában megszületik két területrendezési törvény. Az egyik (1976:20.tv.) 48 kisebb várostól megvonja a törvényhatósági jogot, a másik (1876:33.tv.) megszünteti a Jászkun Kerület, a Hajdú Kerület, az erdélyi székely és szász székek, valamint a 16 szepesi város jogállását. 1877 évi I. törvény zárja a sort, amely véglegesíti a megyék területét.