Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Szederjesi Cecília: Falu bányával és gyárral - Salgótarján 1870 táján
516 hoz: 12,8%. A Meszesalja felekezeti összetétele valamelyest színesebb a bányatelepinél: 861 római katolikus mellett 65 zsidó, 36 evangélikus, 12 református és 2 görög katolikus élt itt. Ha a két településrész bevándorlóinak származási helyeit vetjük össze, több figyelemreméltó eltérést tapasztalhatunk. A 976 lakóból 365 az országhatáron belülről való, és 291 a helybeli. Az örökös tartományokból származók (313 fő) legnagyobb része ezúttal is Csehországból érkezett ugyan (64 férfi és 44 nő), a legtöbb férfi azonban Krajnából. A hírhedten „vad" krajnai bányászok mellett a kolóniában sem volt sok krajnai nő, a községben pedig szinte egyáltalán nem (72 férfi és 8 nő itt, 52 férfi és 20 nő a kolóniában). Ha ezek alapján azt gondolnánk, hogy a családos bányamunkások élhettek a telepen, a nőtlenek pedig kiszorultak onnan, a morvák nemi arányai ezt a feltételezésünket erősítik (20:6), a cseheké és a stájereké azonban ellene szólnak: utóbbiak esetében akár egészségesnek is nevezhető az összetételük (28:25). A vasgyári telep és lakói A „Vasgróf', Andrássy Manó, az érdekeit féltékenyen védő Rimamurányi Vasmű Egyesület ellenében vívott szívós küzdelemben, 1868 augusztusában tömörítette társulatba a kisebb gömöri vastermelőket, megalakítva a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot Pesten. 2 3 A Salgótarjánhoz toldott, a községgel hosszú évtizedekig össze nem forrott „idegen testek" között a legzártabb a falutól északkeletre, a Salgó patak mocsaras völgyében éppen berendezkedő vasgyár volt korszakunkban. A bányával ellentétben itt nincsenek ingázók, nem jellemző, hogy a falubéliek beálltak volna gyári munkásnak, mint ahogy az sem, hogy a munkások a telepen kívül lakjanak. A helytörténészek szerint a község városias jellegét legkorábban a bányatelep, legerősebben viszont a vasfinomító kolóniája alakította. Kezdetektől sorompó választotta el a községtől, s leggyorsabban az irányítás céljait szolgáló épületekről gondoskodtak. Az első évben felhúztak pár üzemépületet, de a berendezésekre nem maradt pénz, s a kísérleti termelés sem indult be 1870 vége előtt. 2 4 Megkezdődött azonban a kolónia kiépítése, bár az élet itt is barlanglakásokban indult. 2' Az 1869-es népszámlálásban szereplő 88 földszintes ház 108 (köztük 60 padlási) lakásával, 136 szobájával, 231 lakófelével még csak ideiglenes otthont adott 659 lakójának, a korabeli salgótarjáni népesség 18%-ának. A későbbi lakótelepet ebben az esztendőben tervezte Schweiczer Zsigmond, s az 193 l-ig megtartotta akkori formáját. 2 6 A kolónia föútját, a tengelyét képező Fasort 1870-ben kezdték építeni, munkáslakásait ennek két oldalára húzták fel, emeletes kivitelben, egy házra nyolc családot számítva. A tűzhellyel, vaskályhákkal fűthető épületek alapja és lábazata gyenge minőségű homokkő, oldalfala tégla, tetőzete kezdetben fage23 HALÁSZ, 1993. 18. p. 24 Uo. 20. p. Hivatalosan 1871. november 19-én indult be a termelés. 25 Salgótarján története, 1972. 136. p. 26 SZVIRCSEK, 1993. 31. p. 1875-re 23 épület készült el. HALÁSZ, 1993. 29. p.
