Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szederjesi Cecília: Falu bányával és gyárral - Salgótarján 1870 táján

Szederjesi Cecília: Falu bányával és gyárral - Salgótarján 1870 táján 515 ahol több mint egytizedet tettek ki, a bányatelepen kevés a külföldi (csupán féltucatnyi). S míg ott az örökös tartományokból érkezők csak negyedannyian voltak, mint az országhatáron belülről származók, a bányatelep lakóit majdhogynem azonos arányban toborozták a magyar vármegyékből, illetve a birodalom területéről (zömmel Cseh-, Stájerországból, Krajnából és Morvaországból), „költségeket nem kímélve".

2

1 A leobeni fiú így emlékszik a toborzásra: „ Édesapám cipészmester volt Leobenben, ahol az ottani bányászoknak bakancsokat készített. Egy szép napon levelet kapott Salgótarjánból, hogy itt új bányák nyílnak, nagy a munkáshiány, jöjjön ide és hozzon magával, ha lehet, bányászokat is. Apám összegyűjtött 15 bányászcsaládot és 1869 nyarán elindultunk, és 4 napi utazás után megérkeztünk Salgótarjánba. "

2

2 Ha felekezeti összetételüket vizsgáljuk, a legmeglepőbb az izraeliták nagy száma (54 fő), mellettük viszont (a szakirodalmi előrejelzésekhez képest) kevésnek hat a 36 evangélikus és az 5 református - a protestánsok inkább a vasgyárban dolgoztak. Egy-egy görög katolikus és görögkeleti felekezetűt leszámítva még, a bányakolónia lakóinak fennmaradó több mint 90%-át a római katolikusok tették ki. Miután a bányának tapasztalt, nem pedig művelt munkásokra volt szüksége, a kolónia műveltségi viszonyai siralmasak: az analfabéták száma 626-ra rúgott a felnőttek 767-es létszámához képest. Bányászok a faluban A népszámlálók az SKB Rt. kolóniáján kívül találtak bányászokat a falumag mindkét felében. A Tarján patakon túli 330 fő (8 hivatalnokkal) ugyanúgy bevándorló lehetett, mint a kolónia lakói, a település belsejében összeírt 80 ember (73 bányamunkás, Szilárdy Ödönné bányajog-tulajdonos és 6 hivatalnok) azonban akár évszázadok óta Salgótarjánban élő családok sarja. Az SKB Rt. bányamunkásainak felvételi naplói szerint 1863-1873 között 75 salgótarjáni férfi összesen 96-szor lépett be a bányába, s közöttük csupán 11 olyan akad, akinek családja legalább házzal vagy kerttel ne bírt volna a településen. Csak 31-nek ismerjük az életkorát, ők kétharmadrészt a 20-30-as korosztályhoz tartoztak. 38 esetben van információnk arról, hogy munkába lépésekor volt-e már családja az illetőnek. Ha meglepő lehetett, hogy zömük házzal, kis földdel bírt, azt sem gondolnánk, hogy kétharmaduk már nős volt első felvételekor. Az 1869-es adatok szerint a foglalkoztatottak 71,9%-a bányamunkás volt a falu Tarján patakon túli részén is. A 976 fős Meszesalján a bányakolóniához képest kicsivel kiegyenlítettebbek a nemi arányok (40%:60%). Kevesebb a 20 év feletti nő, mint amennyi a családban élő (194 és 201 fő), a nős vagy megözvegyült férfiak száma viszont itt is jóval elmarad a 20 éven felüliekétől (220 és 370 fő). A gyermekek, akárcsak a kolóniában, a lakosság negyedét teszik ki, s közel 30%-uk fiatalabb háromévesnél. A negyvenen felüliek aránya ugyancsak nagyon hasonló a bányakolóniában tapasztalt21 EISZELE, 1925. 78. p. 22 MOLNÁR, 1977. 215. p.