Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szederjesi Cecília: Falu bányával és gyárral - Salgótarján 1870 táján

514 a hegy oldalába építenek... Egy ablak, egy ajtó és egy ágy minden, mi az ilyen viskóban elfér; teteje földdel van behintve, amelyen buján tenyészik a fű és burján, az oldalakat szintén földdel töltik fel, hogy télen meleget, nyáron pedig hideget tartson. "

1

6 Egy 1869 nyarán Leobenböl édesapjával érkező fiú így látta az épülő bányatelepet: „nagy sürgés-forgás volt, pőrére vetkőzött cigánygyerekek futkostak ide-oda, öreg cigányok vályogot vetettek és téglát égettek."

1

7 1873-ra húzták fel az egyenként 80 emberre tervezett, 40 szobás,

1

8 kőalapra téglából épült „gyarmatház" mindegyikét. A négy tisztviselőcsalád részére két kis kőház készült, s már állt a részben emeletes bányakórház, élelmiszerraktár, végül a társulat többi épületéhez hasonlóan homokkal beszórt kátránypapír tetőzettel bíró étkezde. A tisztviselők és a munkások részére más-más helyiségek álltak rendelkezésre: a hivatalnokoknak pl. külön biliárd- és olvasószoba. Az utcákat „városias módon" kikövezték, „makadámizálták", az ivóvizet azonban hosszú ideig csak nyolc kút biztosította, az első vízöblítéses WC-t pedig 1877-ben rendelték. Miután a Tarján patak mellé települt kolóniát sokszor fenyegette az árvíz, a szépészeti okokon túl hasznos is volt az ároktisztítás és fásítás.

1

9 A kolónia nem tudta befogadni a bánya összes munkását, s nem jutott hely minden intézményének sem, amelyek így a falumagba is beszivárogtak, hozzájárulva a bányászok és a palócok közvetlenebb kapcsolatához, s még érzékelhetőbbé téve a vasgyár elszigeteltségét. 1871-ben a bánya kibérelte pl. a Jankovich-kúria épületét, ahol négy évig elemi népiskolájuk működött. Szintén 1875-ben mondták fel pár községbéli lakás bérletét, amelyekben addig tisztviselőket és szakmunkásokat szállásoltak el.

2

0 A felnőtt férfiak egy kivételével mindnyájan foglalkoztatottak voltak 1869-ben, a felnőtt nők közt viszont csak egy ilyen akadt. Az 1028 bányatelepi lakónak így pontosan a fele dolgozott (89,4%-ban bányamunkásként), éppen a fele (!) ugyanis felnőtt férfi volt. A kolónia aránytalan (1/3:2/3) nemi összetétele, férfitöbbsége az aktív korosztályok mindegyikére jellemző. A lakók negyedét azonban a gyermekek tették ki, akik több mint harmadrészben még nem töltötték be a harmadik születésnapjukat, és akik között valamivel több volt a leány. A jelentős férfitöbbletből így nem következett a családok teljes hiánya. Ha a 20 év feletti korosztályok létszámát a családi állapotra vonatkozó adatokkal vetjük össze, azt találjuk, hogy a nők igen nagy arányban lehettek családosak (97%), a férfiak azonban csak alig több mint felerészben (59%). A bányába toborzott munkások között egyaránt voltak tehát házasok (részben családjukkal bevándorlók) és egyedülálló férfiak. A negyven év felettiek a kolónialakók 12,6%-át adták. Helybeliként 118-an szerepelnek a felvételi íveken - a nemek aránya kiegyenlített ők valószínűleg az itt született gyermekek. Ellentétben a vasgyári kolóniával, 16 LIPTAY, 1937. 16. p. 17 MOLNÁR, 1977. 215. p. 18 Felében családos, felében nőtlen munkásokat helyeztek el. SZVIRCSEK, 1997. 28. p. 19 BELITZKY, 1974. 221., 222-223., 227. p.; SZVIRCSEK, 1997. 26. p. 20 BELITZKY, 1974. 220. p. - A községi elemi nem tudta befogadni a sok gyermeket, akik így addig egy vájártól tanultak. MOLNÁR, 1977. 215. p.