Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szederjesi Cecília: Falu bányával és gyárral - Salgótarján 1870 táján

Szederjesi Cecília: Falu bányával és gyárral - Salgótarján 1870 táján 513 rendelkezésre álló helyiségek méregdrágák voltak. Építkezni pedig nemigen mertek, mert az az ostoba felfogás uralkodott a köztudatban, hogy Salgótarján csak pár évig fog létezni, mert a szén hamar kifogy a föld alól, s akkor újra szegény falu lesz. Sőt, a korlátoltabbak még azt is mondták, hogy a bányaüregek majd beomlanak, és az egész Tarján el fog süllyedni. A kereskedők aránylag hamarabb ismerték fel a helyzetet, s a rendelkezésre álló - legtöbbször a főuccai régi házak előtt lévő - üres területet megszerezvén, azokra építkeztek." így nyer magyarázatot, hogy a lakók jó tizede miért élt itt albérlőként. A bevándorlókkal színesedett valamelyest a községrész felekezeti összetétele: 1869-ben 894 római katolikus mellett 108 izraelita, 19 evangélikus, 11 református és 5 görög katolikus élt. A bányászok A bányakolónia és lakói Az 1861-ben megalakult Szent István Kőszénbánya Társulat alapját 16 zárt kutatmány alkotta Kazáron, Karancsalján, Vizsláson és Salgótarjánban „Annak ellenére, hogy Salgótarján területén a Társaságnak csak egy alkudozásban lévő 'gödör fél része és két szabadnyílása ' volt, mégis e falut jelölték ki a szénbányászat központjául..., mert e hely a környék közepén s az országút mellett feküdt. "

1

3 Miután az 1868-ban állami közreműködéssel létrejött Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság elfogadta elődjének, a Szent István Kőszénbánya Társulatnak azon döntését, hogy a vállalkozás központja Salgótarján legyen, nyomban megindultak a munkálatok. A község parasztjaitól és birtokosaitól 82 kat. holdnyi területet vásároltak, s öt év alatt úgy építették fel a központi kolóniát, hogy az egészen a 20. század elejéig majdhogynem változatlan maradt.

1

4 Az 1869-es népszámlálás összesítőin a 3. számú körzet jelenti az SKB Rt. központi telepét. Az ekkor itt talált 1028 emberre mindössze 68 lakóház és 5 középület jutott, kettő kivételével földszintesek, mai szóhasználattal élve padlástér beépítéssel. Az összesen 182 lakás 232 szobával bírt. A két emeletes ház egyike a 11 irodával és 3 lakással ellátott hivatali kőépület (itt lakott pl. a bányaigazgató), amely a kortárs szerint „megállhatna az Andrássy úton is".

1

5 A letelepített bányászok mellé sok idénymunkásra is szükség volt, ezért az állandó házak mellé ideiglenes fabarakkok és putrik kerültek. „ 400-600 munkás dolgozik itt, de ezek száma téli időben 800-900-ra is felszaporodik - írja 1868-ban Liptay Pál. - Nyáron rendesen megfogy a számuk, mivel aratni is elmennek... Érdekes itt látni azon lakásokat, melyeket néhány szál deszkából 13 Salgótarján története, 101. p. - A vasgyárnak is voltak később bányászai, azonban ők a népszámlálásban még nem szerepelnek. 14 SzviRCSEK, 1993. 30. p. 15 Az 1886-os sajtócikket idézi: SzviRCSEK, 1997. 30. p.