Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Somos Róbert: A kereszténység mint gyakorlati filozófia Origenésznél
Somos Róbert: A kereszténység, mint gyakorlati filozófia Órigenésznél 493 olyan általános jegye az órigenészi gondolkodásnak, amely kimutatható az apokatasztaszisz-elmélete analízise, 7 az etikai tökéletesedésről vallott nézetei vizsgálata 8, sőt még a Szentírás-értelmezés általa adott teóriájának elemzése révén is. Utóbbira szép példa az Énekek énekéhez írt kommentár előszava: „Először is próbáljuk meg kikutatni, mit jelent az, hogy miután Isten egyházai Salamontól három könyvet örököltek, az első helyre a Példabeszédek került, a második helyen a Prédikátor áll, a harmadikon pedig az Énekek éneke. íme, a következők juthatnak eszünkbe ezek kapcsán. Három fő tudomány létezik, melyek a dolgok ismeretére vezetnek; a görögök etikának, fizikának és epoptikának nevezik őket, mi viszont úgy mondhatnánk, hogy erkölcstan, természetfilozófia és szemlélődés 9... Erkölcstannak azt a tudományágat nevezzük, amelyik megmutatja, hogyan kell becsületesen élnünk, és megadja nekünk az erény eléréséhez szükséges útmutatást. Természetfilozófiának azt nevezzük, amely minden egyes dolog természetével foglalkozik, hogy az életben semmit se tegyünk a természettel ellentétben, hanem mindent arra használjunk, amire a Teremtő szánta és megalkotta. Szemlélődésnek azt mondjuk, aminek a segítségével, miután túljutottunk a látható világon, megpillantunk valamit az isteni és égi világból, ezeket azonban csak az ésszel szemléljük, hiszen meghaladják a testi látást." 1 0 A János-evangéliumhoz írt kommentárjában Origenész utal saját Lukács-homíliáira, azon elveszett részre, ahol a „reggeli" és „vacsora" szavakat értelmezi. A János-evangéliumhoz írt kommentárban a „reggeli" az etikai bevezetésnek és az Otestamentumnak felel meg, a „vacsora" pedig a továbblépésnek a szemlélődés irányában és az Újszövetség misztikus tanításának." A Lukácshomíliák vonatkozó 209. töredéke ugyanebbe az irányba mutat: a 'reggeli' a bevezető tanítás (eiszagógikoi logoi), illetve az Ószövetség, a 'vacsora' pedig az előrehaladottak számára való misztikus tanítás (logoi müsztikoi), illetve az Újszövetség. 1 2 Egy hasonló összevetés található az „evés" és „ivás" kapcsán a Lukács 15, 23 rész órigenészi értelmezésében, ahol az etikai tanítás (logosz ethikosz) áll szemben az epoptikus tanítással, 1 3 továbbá a János-evangélium kommentár első könyvében, ahol az „etikai tudományok" (éthika mathémata) illetve a „kimondhatatlan és misztikus doktrínák" (apor7 Lásd például a föntebb hivatkozott: SOMOS, 2002. 8 Erre tettem kísérletet írásomban: SOMOS, 1999. 9 Origenész ezen műve - pontosabban a mű jelentős része - Rufinus fordításában maradt fenn, aki az egyértelmű jelentésű ethiké és phiisziké kifejezések után az eleusziszi misztériumok beavatottjának látását (epoptiké) az inspectiva szóval adja vissza. A nehezen értelmezhető terminus már a másolóknak is gondot okozhatott, romlott a szöveg e helyütt. 10 Komm. Ének. I. Prol. I, 1-3. Pesthy Monika fordítása apró módosítással. 46. p.; A hármas felosztás értelmezéséhez alapvető: HARL, 1987. 11 Komm. Jn. XXXII, 5-7. „A Lukács-evangéliumhoz készült homíliákban összehasonlítottuk egymással a parabolákat, és megvizsgáltuk, mit értenek a szent írások a 'reggeli'-n, másfelől mit jelöl a 'vacsora' kifejezés. Most pedig mondjuk azt, hogy a 'reggeli' az első és a kezdőknek való étkezés, amely a szellemi nap beteljesedett életét előzi meg, a 'vacsora' viszont az utolsó étkezés, amely értelemszerűen a jelentősen előrehaladottaknak jár. Egyébiránt azt is mondhatja valaki, hogy a 'reggeli' az ószövetség szavainak értelme, a 'vacsora' pedig az Újszövetségben rejlő misztériumokra utal." 12 GCS 9, 317. 13 Fragm. 218, GCS 9, 321.
