Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Somos Róbert: A kereszténység mint gyakorlati filozófia Origenésznél

494 réta kai müsztika theórémata) reprezentálják „étel" és „ital" különbségét.

1

4 Ugyanebben a műben a „gyertek és meglátjátok" vers (Jn 1, 39) első szavát az aktív élethez (topraktikon), az utóbbit pedig a sikeresen bevégzett cselekvéseket követő kontemplációhoz kapcsolja.

1

5 Hasonlóképpen, Mária és Márta kapcsán Mária a theória, a „szeretet misztériuma" (To tész agapész miisztérion), szellemi értelmezés megtestesítője, míg Márta a praxisz, és a sokaság számára könnyebben elfogadható zsidó testi értelmezésé.

1

6^ imádságról szóló műben Origenész szerint „Isten országá"-n a lélek vezérlő részének boldogságát, azaz a bölcs gondolatok rendezettségét kell értenünk, „Krisztus királyságá"-n pedig a hallgatóság füléhez eljutó üdvözítő igéket, illetve az igazságosság és a többi erénynek megfelelő cselekedetek gyakorlását.

1

7 II. E teljességgel egyértelmű, platonikus jellegű megnyilatkozások ellenére Origenész kifejezetten gyakorlati természetű vallásnak tekinti a kereszténységet. Egyike a legvilágosabb bizonyítékoknak a Lukács 1,2 részt kommentáló megjegyzése. A szóban forgó rész azokra utal, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének. Origenész a „szemtanú"-kat (ipsi viderimt) az elmélethez, az ige „szolgái"-t (ministri sermonis) a gyakorlathoz köti Jeromos latin fordítása szerint. Azt hangsúlyozza, hogy a tiszta elmélet célja önmagában van, mint például a matematika esetében. Más tudományokat, jelesül az orvostudományt, alkalmazni, működtetni kell, hiszen ezen alkalmazás nélkül nincs értelmük. Tehát, ebből a szempontból az ige szolgáinak szavai a gyakorlat fontosságát hangsúlyozzák, sőt, bizonyos értelemben Origenész azt sugallja, prioritásuk van, hiszen az orvostudomány nála mindig magasabb rendű a matematikánál.

1

8 14 1,208. 15 11,219. 16 Lukács-homíliák fragm. 171, GCS 298, Komm. Jn. fragm. 80, GCS 547, 23. 17 Az imádságról XXV, 1 (GCS 357,9-12). In: Sei Ps (PG XII, 1581D) az ész az egek királyságát, azaz a tudás kapuját, a theóriát az erkölcsi erény (praktiké areté) kapuin keresztül éri el. 18 „Clam Lucae sermonibus edocemur, quod cuiusdam doctrinae finis sit ipsa doctrina, alterius vero doctrinae finis in opera computetur. Verbi gratia: scientia geometriae finem habet ipsam tantum scientiam atque doctrinam. Alia vero scientia est, cuius finis opus exigit, velut medicina. Oportet me rationem et dogmata scire medicinae, non ut tantummodo noverim, quid debeam facere, sed ut faciam. id est, ut secern vulnera, victum moderatum castigatumque disponam, aestus febrium in pulsu venarum sentiam, ut curationibus syclicis humorum abundantiam siccem, temperem atque restingam. Quae si quis tantum scierit et non opera fuerit subsecutus, cassa erit eius scientia. Simile quid scientiae medicinae et operi etiam in notitia ministerioque sermonis est. Unde scribitur: 'sicut tradiderunt nobis, qui a principio ipsi viderunt et ministri fuerunt sermonis,' ut ex eo, quod dixit: 'ipsi viderunt,' doctrinam et scientiam significari, ex eo vero, quod ait, 'ministri fuerunt', demonstrari opera cognoscamus. Horn. Luk. I, (GCS 8, 11-9, 9). Bár az orvostudomány is fölhasználható rossz célra (Horn. Szám. XVIII, 3), mégis az orvos az, aki az üdvösséget hozó gondviselő isteni erő megtestesítője Origenész teológiai elméletében. A gyógyítás és a betegségből való felépülés folyamata alapvetően nem a páciens ellenőrzése alatt folyik, míg a tanítás esetében a tanuló szerepe több aktivitást előfeltételez. Alapvetően ez az oka annak, hogy az üdvösséget hozó Ige az orvos alakjában jelenik meg.