Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásai

Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásokban 457 veinek összehasonlítása után megállapítja, hogy „a tizedjegyzékek, a portális és a török hatóságok által készített összeírások, továbbá az urbáriumok számszerű adatai nem tárnak fel semmilyen abszolút megbízható generális átszámítási kulcsot a porták-kapuk-telkek, illetve a termelt gabonamennyiség viszonylataiban, még egy akkora területen sem, mint a korabeli Heves megye."

8 Ezzel ellentétes véleményen volt Szakály Ferenc, aki a törökök által teljesen megszállt alföldi megyék tizedjegyzékeit közölte.

9 Ezeknél a Pest megyei jegyzékeknél egyáltalán nem fordult elő, hogy a településeken az adózó neveket is feltüntették volna. Ebben az esetben kontroliforrásként a XVI. században a tahrir-deftereket említette meg és kijelentette, hogy „közkézen forog az a felismerés, hogy a középkor végi és a török kori Magyarország népességszámát csak és kizárólag elvben az egész országot, gyakorlatilag azonban minden időmetszetben csak annak felét-harmadát lefedő dikális összeírások segítségével lehet meghatározni."

1

0 Szakály Ferenc, N. Kiss István munkaközösségének tanulmánykötetéről azt állította, hogy a „szakma nagy elismeréssel reagált" erre a kísérletre, de ezt követően a tizedjegyzékek visszasüllyedtek „csak helytörténeti szinten használható források sorába". Ezt azért is tartotta bajnak, mert ha a török összeírásokat, a tizedjegyzékeket illetve a magyar állami adóösszeírásokat és tizedjegyzékeket „közös nevezőre" lehetne hozni, akkor „felettébb közel kerülünk az ország összlétszámának kiszámításához."

1

1 A feudális összeírások forrásértéke kapcsán Péter Katalin is felfigyelt azok ellentmondásaira.

1

2 Megállapította, hogy bármilyen anyagi helyzetű emberek kimaradhattak az urbáriumokból,

1

3 bár „a lakosság egészéhez viszonyított arányát nagyon nehéz megfogni, sokat segíthet az, ha az urbáriumok mellett vannak velük egy időben felvett dézsmajegyzékek", mivel utóbbiak azoknak a neveit is tartalmazzák, akik a telki állományon kívüli termelést folytattak, tehát esetleg nem voltak telektulajdonosok. Péter Katalin ugyanakkor azt is megállapítja, hogy akár urbáriumok, akár dézsmajegyzékekről legyen szó, „a lakosság bizonytalan arányú, de bizonyosan nem elhanyagolható mennyiségű részét egyszerűen figyelmen kívül hagyták". Az összlakosságnak csak egy töredéke állt telektulajdonosokból a telektulajdon a jobbágyság fontos ismérve volt, de egy másik, a telektől független szerveződésüket is számon tartották.

1

4 Ez a szerveződés valószínűleg egy-egy önálló háztartást fenntartó kiscsalád vagy egyedülálló személy háztartása lehetett, függetlenül attól, hogy külön, saját házban vagy másokkal egy házban éltek-e. A telket ezek szerint nem lehet önálló háztartásnak tekin8 Uo 254. p. A Heves megyei Levéltár már a nyolcvanas évek elejétől fogva közli Heves és KülsőSzolnok megyék tizedjegyzékeit. Mindez a jövőben jó lehetőséget nyújt arra, hogy Bán Péter pesszimizmusán túlhaladva más összeírásokkal vessük össze azokat. Bán, 1981.; Bán, 1988.; P. Kovács-Szabó, 1998. 9 Szakály, 1995. 9. p. 10 Uo. 11. p. 11 Uo. 12 PÉTER, 1997. 809-856. p. 13 Uo. 810. p. 14 Uo. 811. p.