Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásai

458 teni, mivel a sárospataki források megkérdőjelezik azt az általános [történészi] gyakorlatot, ami a telektulajdonost mintegy automatikusan vagy természetesen a telek családfőjének tekinti. Péter Katalin szerint az összeírásokban azokat személyeket „hagyták meg a telektulajdonos szerepében, vagy azoknak engedték oda, akik képesek voltak el is játszani" a földesúrral való kapcsolattartást, aki a telek utáni szolgálat teljesítését vagy megszervezését várta a telektulajdonosoktól, „a forrásokban gyakorlatilag megfoghatatlanul és tökéletesen ismeretlen számban éltek tulajdon nélküli kiscsaládok vagy személyek Patakon éppen úgy, mint a világon mindenütt." 1

5 Később az urbárium szövegek kapcsán megjegyzi, hogy „Az urbáriumokban a telek a rejtélyes. Megmagyarázhatatlan az urbárium szövegek alapján, hogy miért ragaszkodtak a földesurak következetesen, mindenütt a jobbágyok telek szerinti összeírásához, holott a telek fogalma sem a gazdálkodás jellegét, sem a gazdaság méretét, sem a jobbágyra háruló kötelezettségek minőségét vagy mennyiségét nem tartalmazta."

1

6 Rátérve ezek után a murányi uradalom népességére, először vegyük számba a vizsgálathoz rendelkezésre álló forrásokat, az urbáriumokat, a tizedjegyzékeket, végül pedig a dika jegyzékeket. Az első fennmaradt urbárium a murányi uradalomról 1549 novemberében készült. Felvételének körülményeiről annyit érdemes megjegyezni, hogy a vár királyi kézre kerülését követően kiküldött bizottság jelentéséhez tartozott.

1

7 Név szerint csak az egész telkeseket, a mentességet élvezőket (pl. új házat építőket és az extraneusok között, az esetleg a falu határában létező hámorokat vették fel). A későbbi urbáriumokban az egyes falvaknál az egész vagy fél/negyed telekkel bíró lakosokat sorolták fel, majd a zselléreket és az elhagyott telkeket. Az 1573. évi urbáriumot augusztusban a Magyar Kamara által kiküldött biztosok igencsak jó pillanatban vették fel, az uradalmi gazdálkodás kialakulását követően az összes urbárium közül legrészletesebben és legalaposabban.

1

8 Az 1584-ben felvett urbárium március 28-án kelt és a távozó Maskó prefektus fia Zsigmond mellett az új prefektus Julius Herberstein, valamint Joseph Stinzl és Thobias Liechtenperger - valószínűleg a Magyar Kamara tisztviselői - írták alá. Az 1598. évi urbárium március 11 -én kelt és a vár zálogba adását készítette elő.

1

9 A Gömör vármegyei tizedjegyzékek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a dézsmálást egyszerre két-két, egymást is ellenőrző tizedszedő páros végezte, az egyik párost a Szepesi Kamara, a másikat a vár udvarbírája később prefektusa nevezte ki.

2

0 15 Uo. 815. p. 16 PÉTER, 2003. 563. p. 17 Österreichisches Staatsarchiv (= ÖStA) Hofkammerarchiv (= HKA) Vermischte ungarische Gegenstände Konskriptionen. Fasz. 6. RN. 45. No. 190. fol. 1

—

43

. 18 MAKSAY, 1959. 311-329. p. Utóbbi két okot valószínűleg Maksay Ferenc is így látta, ezért válogatta be forrásközlésébe a XVI. századiak közül éppen ezt az urbáriumot. Az urbárium azért készült, mert Maskó prefektusnak éppen ebben az időszakban készítették elő újabb udvarbírói utasítását, melyet alapos helyszíni vizsgálat előzött meg. 19 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Magyar Kamara Levéltára Magyar Kamara E 156 Fasc. 24. No. 78 1-23 p. és az 1598. évi Uo. Fasc. 24. No. 79. 1-50. p. 20 A tizedutasítás illetve a gömöri tizedszedés sajátosságaira lásd SARUSI, 2002. 203-226. p.