Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásai

456 N. Kiss István munkája ahhoz az 1955-ben alakult agrártörténeti munkacsoporthoz csatlakozott, amely az urbáriumokat és a tizedjegyzékeket együtt vizsgálta.

4 A terület népessége és természetföldrajzi okok miatt Zemplén megyére szorítkozó területi szűkítést végeztek és a kutatás befejezésekor megállapították, hogy „egy helységről-helységre szabályszerűen ismétlődő, arányaiban is azonos fluktuáció" jellemzi ezeket a falvakat és hogy egy évtized alatt, az első évben összeírt dézsmafízetőknek több mint fele fokozatosan eltűnik, és helyükbe évről-évre mind több új név kerül."

5 Eszerint tehát a földek nem maradtak műveletlenül, csak a művelőik cserélődtek, akik időről-időre újból feltűntek a szőlő vagy szántóföldi művelésben. Ezt alátámasztja, hogy a tizedjegyzékek évében felvett urbáriumokkal való összevetésben a tizedfizetők adott évben ugyan nem adnak tizedet, de azt megelőzően és azt követően igen. A fluktuációs ritmus nem ki- és beköltözés, hanem csupán azt tükrözi, hogy egy-egy évben kik vettek részt a termelésben. E mögött fele-fele arányban öröklés és más családi okok (benősülés, hozomány stb.) illetve birtokforgalmi okok (szőlő- vagy szántóparcella eladása, zálogba vetése, bérlete vagy részesművelésbe adása) vagy a termelés akadályoztatása (elemi csapás, betegség, katonáskodás, huzamosabb fuvarozás, idénymunkára távozás stb.) áll. A fluktuáció sajátos ritmusa a jó vagy rossz terméssel összefüggő közös gazdasági okra vezethető vissza, de a fluktuációs folyamat nagyrészt a paraszti famílián belül játszódott le. Ugyanebben a tanulmánykötetben jelent meg Veress Éva azon tanulmánya, amely éppen a két forrástípus eltérő névanyaga alapján a jobbágy háztartást vizsgálta 12 zempléni falu példáján. Az 1566-1570 körüli időkben a településekről készült urbáriumok 320-340 úrbérest tartottak számon, aminél a gabona tizedjegyzékekben 20%-kal kevesebb, a bortized jegyzékében pedig valamivel több vagy kevesebb adózó van. A névsorok összevetése után 600 személyt különböztetett meg, akik közül azonban csak az urbáriumokban említett lakosokat tekintette biztosan helyben lakóknak. Megállapította, hogy „a különböző conscriptionális források tartalma jelentősen eltér egymástól", és sem a legbővebb összeírásfajta, sem a legszerencsésebb összeírási év kiemelt adatai nem mértékadóak a háztartások számának megállapítása szempontjából, mert mind az egy időben jelenlévő népesség, mind a vizsgálati időköz során változó népesség - s így a háztartások száma is — csak valamennyi forrásunk teljes névanyaga alapján közelíthető meg.

6 A nyolcvanas évek elején Bán Péter számítógépes elemzés alá vette Heves megye kamarai tizedjegyzékeit, melynek összegzése 1996-ban jelent meg.

7 A Bán Péter által választott hevesi példa azért különösen szerencsés, mert alkalmat adott arra, hogy azN. Kiss István által is vizsgált megye esetében még alaposabb kutatásokra kerülhessen sor (és hogy elkésett kritika alá vegye N. Kiss müvét). Nem részletezve és nem folytatva a hosszas számsorokat tanulmányából, a különféle tizedjegyzékek egyes ne4 MAKKAI, 1966. 7-10. p. 5 Uo. 13. p. 6 VERESS É„ 1966. 306-307. p. 7 BÁN, 1996. 241-266. p.