Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Radó Bálint: Az újítás és megújítás híveinek küzdelme a 17. századi brit vallási közéletben egy vitairat tükrében
450 módra - keletelik, falaikat felszentelik, körmeneteket tartanak. 4 4 A „High Church" anglikán közösségek napjainkban is előszeretettel tartanak processio-kat a templom falain belül vagy akár kívül is, sőt, mivel náluk nem volt II. Vatikáni Zsinat, szertartásaikban több szentelményt őriztek meg a katolikusoknál. Ugyancsak a mai napig érvényes Baillie leírása, hogy a „canterburyánus" oltároknál nem csupán gyertyákat használnak, hanem — hadd jegyezzem meg, a napkeleti bölcsekről szóló evangéliumi locusban olvashatóan - tömjént is. Baillie kifogásolja, hogy a templomban szentélyt tartanak fenn, ahova csak a felszentelt papok léphetnek be. 4 5 A VII. fejezet a szentmiséről szó. Ezt írja bevezetőjében Robert Baillie: „A Pápistaság minden pontja közül egyetlen sem oly kedvelt a Pápisták által és oly gyűlölt a Protestánsok köreiben mint a Mise, mivel a Vallás reformációja óta a Mise volt mindig is az elkülönülés nagy fala, amely elválasztotta a pártokat ... 4 Í' Majd így folytatja: a mise és az igehirdetés ellentétesek egymással, „frakciónk" pedig most teljes erővel a prédikálás ellen van. 4 7 Sőt, Laud a Csillagkamarában Baillie állítása szerint ezt mondta a vele egyet nem értők, a következetes reformációt sürgetők prédikációjának végén: „Hoc est verbum diaboli. " 4 S Baillie szerint olyan rövidre fogják homíliáikat, amennyire csak lehet, azt előszeretettel szentbeszédnek hívják, ráadásul a Bibliától elrugaszkodva prédikálnak. 4 9 Érdekes, hogy a másik szélsőséget említve Baillie egy hat esztendővel később írt másik, „A Dissvasive from the Err ours of the Time... " („Lebeszélés Napjaink Hibáiról...") című vitairatában az independens-kongregacionalista disszenter irányzat gyakorlatáról ugyanennyire szörnyülködve írja, hogy ad hoc jellegű prédikációiknál nem engedik meg a lelkésznek, hogy a Szentírást magával vigye a pulpitusra. 5 0 Visszatérve a tárgyalt vitairathoz, úgy folytatja érvelését, hogy a „canterburyánusok" szertartása prédikáció nélkül is érvényes, 3' továbbá „annyira lelkesednek a miséért", hogy ágendás könyvüket is misekönyvnek hívják, amelyben kötött imádságok találhatók. 5 2 Mindez napjainkban is elmondható a katolikus gyakorlatról, nem is szólva több keleti egyházról, ahol a praedicatio Verbi teljesen elmarad, csak az administrate Sacramenti van meg. Ugyanakkor éppen „kálvinista" tan az, hogy az Urvacsorának igehirdetési karaktere van. Gondoljunk csak arra, az emmausi tanítványok, „hiába" fejtette ki nekik a melléjük szegődött feltámadt Jézus egész úton az írásokat, a Messiást csak a kenyértörésben ismerik fel! Baillie öntudatosan kiemeli, hogy Skóciának olyan „egyháza és királysága van", amely minden más nemzetétől független. 5 3 Ezen a ponton tehát éppen nem az angolok44 BAILLIE, 1640. 82-83. p. 45 Uo. 84. p. 46 Uo. 88. p. 47 Uo. 89. p. 48 Uo. 89. p. 49 Uo. 90-91. p. 50 BAILLIE, 1646. 118. p. 51 BAILLIE, 1640. 92. p. 52 Uo. 93. p. 53 Uo. 95-96. p.
