Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Orosz István: Európai művelődés a 15-16. század fordulóján

364 félő földművesnél. Az egek forgásán elmélkedő tudósban nem nehéz felismerni az 1464-ben elhunyt Nicolaus Cusanust, aki a De docta ignorantia (A tudós tudatlanságról) írott könyvének második részében a világmindenséggel foglalkozik és számos olyan gondolatot is felvet, amit majd a 16. században Kopernikusz, illetve a 17. században Kepler tud igazolni. Három idézet, három homlokegyenest eltérő vélemény. A kérdés az, lehet-e a 15-16. század fordulójának Európájában valamiféle egységes művelődésről, az eszmények megközelítő azonosságáról beszélni? A válaszhoz sok mindenről kellene szólnunk, amihez a rendelkezésre álló hely aligha elegendő. Kezdjük áttekintésünket a művelődés legfontosabb intézményeivel, az iskolákkal. Az egyetemes ember ideáját megfogalmazó reneszánsz különleges szerepet szánt az iskoláknak, hiszen az oktatás és a nevelés révén lehetett megvalósítani az uomo universale eszményét. Itáliában voltak törekvések a klasszikus görög akadémiák újraélesztésére, hosszabb távon azonban ezek nem vezettek eredményre. Az egyetemek életében a facultas artium-ok szervezetében és tartalmában történtek számottevő változások. Ezek már korábban is az orvos-, a jogász- és a teológusképzés előiskolái voltak, ahol hagyományosan a trivium és quadrivium tárgyait oktatták. A triviumban a grammatika és a retorika mellé a dialektika helyett a logika társult, ez azonban a mainál tágabb értelmű volt s valójában a filozófiát jelentette. A tartalmi megújulásban fontos volt, hogy a studia humanitatis elveinek megfelelően a középkori latin helyett a klasszikus auktorokat tanították és a klasszikus görög is bekerült az oktatandó tárgyak közé. Melanchton, akit praeceptor Germaniae-nak, Németország tanítójának neveztek, az ifjúság tanulmányainak megjavításáról (De corrigendis adolescentiae studiis) tartott előadásában úgy vélte, hogy a klasszikus nyelvek tanítására kell alapozni az oktatást. Ezt képviselte a protestáns egyetemek átszervezésében is. Sőt a humanizmus legfőbb elvének, a forrásokhoz való visszatérésnek (adfontes) megfelelően, a latin és a görög mellett a héber nyelv megismerését is fontosnak tartották, máskép nem lehetett eredetiben olvasni az Ószövetséget. Johannes Reuchlin a heidelbergi egyetem tanára, az első európai héber nyelvkönyv írójaként humanista társaival együtt igyekezett megvédeni a rabbinikus írásokat, amikor azokat buzgó szerzetesek el akarták égetni. Az egyetemek szervezeti rendjében ekkor nő meg az előképzésben fontos kollégiumok szerepe, amelyek valójában átvették a facultas artium-ok szerepét, s az angolszász típusú egyetemeken máig is nagy szerepet játszanak. Nem szabad azonban elhallgatnunk, hogy a ma természetes általános tankötelezettséget, valamint a férfiak és nők egyforma képzését csak az utópiák tartalmazták. Morus Tamás Utópiájában az általános és kötelező oktatás anyanyelven folyik, mindenkit munkára nevelnek és mód nyílik a felnőttek képzésére is. Az oktatásban is fontos szerepet játszó filozófiában a platonizmus újraéledésének lehetünk tanúi. Erasmus azt ajánlja a keresztény ifjúnak, hogy „ a filozófusok közül... a platonikusokat kövesd, mivel legtöbb eszméjükben és mondanivalójuk jellegét tekintve is igen közel állnak a prófétai és evangéliumi formához". A skolasztika korához ké-