Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)
354 székét Gyulafehérvárott. 2 7 Bornemisszával kapcsolatban talán nem érdektelen megjegyezni, hogy igen ellenségesen ítélte meg Fráter György személyét, szerepét, holott végeredményben neki köszönhetően került Ferdinánd kezére Erdély. Fráter György meggyilkoltatása (1551) után pár évvel pedig minden kétséget kizáróan bizonyossá vált, hogy Castaldo erdélyi akciója - az egyébként rendkívül tehetséges, hatékony és nagy formátumú uralkodónak bizonyuló - Ferdinánd egyik igen rossz döntése volt. Ferdinánd erdélyi uralmának azonban nem csak balsikerű erdélyi politikai lépései vetettek véget, de hozzájárult az erdélyi rendek többségének hagyományos János-pártisága, valamint az is, hogy a birtokában lévő gazdasági-kormányzati-katonai erő „akciórádiusza" a gyakorlatban csak Felső-Magyarországig terjedt ki, ahogyan ezt majd a hatvanas évek felső-magyarországi várháborúi is bizonyítják. Gyulafehérvárat 1556 márciusának elején támadta meg Petrovics Péter, a havasalföldi vajda behívott hadaival megerősítve, míg a moldvai segédcsapatok Dobó ellen indultak Szamosújvár és Betlen vára bevételére. Dobó ahonnan még tudott, katonaságot rendelt magához, de nem sok esélye volt arra, hogy Erdélyt visszafordítsa Ferdinánd hűségére. A püspök pedig valószínűleg már a szászsebesi országgyűlés ideje alatt (az 1556. március 8-a utáni napokban) elmenekült Gyaluba. Gyulafehérvár április elsején került a Szapolyai-pártiak birtokába. 2 8 Gyalut egészen április végéig tartani tudta Borne- missza, majd a vár átadásakor kikötötte, hogy távozása fejében minden itt maradó vagyonának értékét készpénzben fizessék meg neki. Ennek a későbbiekben Petrovics eleget is tett, és június 11-én kísérettel útnak indította a püspököt Kassa felé. 2 9 Erdély követei, a Ferdinánd-hívek utolsó reménységeként csak áprilisban érkeztek meg Bécsből, de az elpártolás miatti feddő levélen kívül mást nem hoztak, sőt Bécsben megtudták, hogy Ferdinánd jelen pillanatban semmiféle segítséget nem fog tudni adni Erdély megtartására, hiszen bátyjának, V. Károlynak épp a szász Móric herceggel folyó hadakozásával van elfoglalva. 3 0 A Bornemissza Pálnak két, 1556. március 15-én, Gyaluban keltezett levele is fennmaradt. Az egyiket Oláh Miklós esztergomi érseknek, és Nádasdy Tamás nádornak írta, akiket elkeseredetten tudósít erdélyi helyzetéről: Gyulafehérvár ostrom alatt áll régóta, ő maga itt Gyaluban utolsó óráit várja, csupán néhány magyar nemes van mellette. A gyulafehérvári püspökség javait Petrovics teljes egészében elfoglalta János király fia számára. Panaszosan jegyzi meg, hogy őfelsége őt nem a püspöki várak castellanusának, hanem püspöknek rendelte Erdélybe, és ha nem akarja, hogy itt öljék meg, hívja vissza, hiszen itt már semmiben nem tudja a királyt szolgálni. Ez az ország teljességgel elveszett őfelsége számára, ahol már semmit sem birtokol, még egyetlen 26 Bornemissza (Abstemius) Pál (7-1579) királyi titkár, veszprémi (1549-1553), erdélyi (1553-1560), nyitrai (1560-1579) püspök, királyi helytartó (1568-1572). 27 BETHLEN, II. 175. p. 28 KŐVÁRI, 1860. 148. p. 29 Uo. 149. p. 30 BETHLEN, II. 192. p.
