Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kujbus Éva: „Kegyeskedjenek Nyíregyháza városa kebelibe bévenni..." Lakos-és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848)
Kujbus Éva: Lakos- és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848) 317 számukra. 1 0 Ezért a lakosbefogadást megszigorították, feltételekhez kötötték. Ettől kezdve elengedhetetlen lett a megfelelő úti passzus és a korábbi lakhely igazoló levele mellett a jó erkölcs és a becsületes magaviselet bizonyítására három próbaévet itt tölteni, valamint lakostaksát fizetni." Az engedély nélkül itt tartózkodókat kiutasították, sőt büntetést szabtak minden nyíregyházira, aki az elöljáróság tudta nélkül kóborlókat fogadott be a házába. Problémamentes lakosbevételre azok a kézművesek számíthattak, akik írásba foglalt kötelezvényben ígérték meg: sem ők, sem utódaik nem fognak földre igényt tartani, hanem mesterségből vagy más kézi munkából tartják fenn magukat, 1 2 ugyanis a gazdák érdekeit érvényesítő elöljáróságnak az volt a véleménye, hogy: ,,a mesterséghez szükséges eszközöknek ú. m. kaptának, tűnek, árnak, bicskának, téglázó-vasnak, s több efféle eszköznekpascuum nem szükséges, mert azokat legelni nem látta soha senki. El volt tehát határozva eredetiképen, hogy a mibőlföldmívelő és mesterember élelmi módját keresné, egyik a másik kára nélkül eszközölje boldogságát.,, 1 3 II. József 1786-ban kiadott privilégiuma, amelynek értelmében Nyíregyháza mezőváros lett és évi négy országos, valamint egy hetivásárt tarthatott, ösztönzőleg hatott a kézművesek betelepülésére: számuk a 19. század első évtizedeiben elérte a 200-300 főt. Akire szüksége volt a városnak, azzal kivételt tettek: se a szokásos 3 évet nem kellett itt töltenie, se taksafizetésre nem kötelezték. A 19. század első évtizedeiben már nemcsak a határbeli szállásaikat és legelőiket féltő földművesek szorgalmazták mind erőteljesebben a lakosfelvétel korlátozását, hanem piacképességük megtartása érdekében a kézművesek is, hiszen egyrészt az egyazon iparágban dolgozók gyöngítették egymást, másrészt - ami a városvezetés számára nagyon fontos volt - a nyíregyházi iljaknak szerették volna fenntartani a boldogulás lehetőségét az idegenből bevándoroltakkal szemben: „olyannyira számosan gyülekezvén ezen városban némely mesteremberek, hogy már kézi műveiknek bővsége nemcsak szükség felett való lenne, sőt becs nélkül s táplálással nem jutalmazó lévén, csak az ínségnek és szegénység terjesztésének volna kútfője, sőt ide járulván még az is, hogy ezen idegenek mind személyekre, mind eredetekre nézve ösmeretlenek lévén, kézművi tudatlanságokat, hibáikat s magokviseleteket egy kevés itt mulatások ideje alatt bépanaszolván, s azonban polgári bévétettetéseket sürgetvén... ezen városban nemcsak szükség felett való, de még azon felül mesterségeiket éppen nem értő s ezen városnak becstelenségére szolgáló mesteremberek, s nagyon gyakran a város elöljárói 10 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban nem jelöljük!), V. A. 11/i. Nyíregyháza Mezőváros Választott Hites Közönségének iratai, 1751-1848 (1849). Úriszéki iratok, 1759-1833. 40/40. 1807:12. 11 A lakostaksa összege aszerint változott, hogy földművesről, kézművesről, legényről vagy a város által hívott mesterről volt-e szó. A bevételért 3, 5, 12 forintot, majd a 19. század elejétől 15-35, a számtartónak és a jegyzőkönyvezésért pedig egy-egy rénes forintot kellett fizetni. A meghívólevéllel érkezett értelmiségieknek nem kellett lakostaksát fizetni. 12 V. A. 11/d. Nyíregyháza Mezőváros Választott Hites Közönségének iratai, 1751-1848 (1849). Megyei rendeletek, 1793-1846. 36/36. 1779:3. 13 LUKÁCS, 1886. 214. p.