Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kujbus Éva: „Kegyeskedjenek Nyíregyháza városa kebelibe bévenni..." Lakos-és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848)
316 és mértékű közösségi jogokat, hanem éppen fordítva: az újonnan alakuló, nagy létszámú (közel 2 ezer fős) közösségbe próbált beilleszkedni a 200-300 különböző jogállású és gazdasági tehetősségü régi lakos - sikertelenül! A földesurak által biztosított kedvezmények mellett az újonnan alakult, szabad menetelü homogén jobbágyközösség kohézióját az is növelte, hogy a betelepülők többnyire „egy tőről fakadt, tót luteránusok" voltak. 5 Minthogy az egy helyről érkezettek közül sokan ismerték egymást, hamar kikristályosodott a közösség meghatározó egyéniségeinek és családainak a köre. Elöljáróként, tisztségviselőként évtizedeken át meghatározó szerepük volt az autonómiával felruházott közösség mindennapi életének, gazdálkodásának irányításában. Az ő tapasztalatukon alapulva szerveződött meg az élet, javaslatukra változtatták meg a határ korábbi művelésének módját és tértek át szarvasi mintára a településmagtól távol eső szántók szállásokra osztására, amit családi-rokonsági csoportonként műveltek. 6 Lakosbefogadás az impopuláció után Az 1753-tól érkezettek, ha passzussal tudták bizonyítani a földesúri tisztnek, hogy nem Szabolcs megyeiek és nem szökött jobbágyok, kivétel nélkül megkapták a telepítési pátens alapján új lakosoknak járó kedvezményeket. 7 Az impopulációs évek után a lakosbefogadás az elöljárók 8 hatáskörébe került, ami fölött a földesúri tiszt már csak ellenőrzést gyakorolt. A település két földesura 9 általában közvetlenül nem szólt bele a befogadásba, azonban pl. Károlyi Antal az 1762-ben kelt szerződésében kikötötte, hogy kötelesek lesznek a lakosok magukat ezer gazdaszámra kipótolni. Akkor a kérést a bevándorlók könnyebben történő befogadása mellett a helybeli nagykorú fiúk önálló gazdaságra bocsátásával oldották meg. A betelepülni akaró földművesek kérelmeit sokszor nem is terjesztették a tanács vagy a földesúr tisztje elé, hanem a bírák adtak engedélyt a letelepedésre, kijelölve az új lakos számára a belső és külső telket. A korlátlan befogadásnak az szabott határt, hogy az 1760-as évekre elfogyott a szállásokon felüli szabad terület és az újonnan érkezetteknek már csak a közös legelők terhére tudtak földet adni. Maga az uraság tisztje is felhívta az elöljáróság figyelmét a betelepülők számára osztandó zsellértelkek kialakításakor arra, hogy nem lenne hasznos a várost több új lakossal szaporítani, mert sem a határ, sem a legelő nem lesz elég 5 Békésből, Zólyomból, Hontból, Gömörből, Nógrádból, Borsodból, valamint Liptó, Szepes, Pest, Tolna és Zólyom megyéből jöttek a legtöbben. 6 1759-ig évente nyilhúzásos alapon osztották fel a határbeli szántót. Lásd BALOGH, 1970. 221-231. p. 7 Impopulátori munkájáért Petrikovics János és családja egy egész telket és taksamentességet kapott. Hasonló kedvezménnyel bírt még a nótárius és az iskolamester is. 8 Az impopuláció után a település évente választott elöljáróságában szinte csak új lakosok voltak. Lásd KUJBUSNÉ MECSEI, 2003. 9 Nyíregyháza földesurai: a Károlyiak, valamint Palocsay Istvánná, majd örökösei, a Dessewffyek.
