Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kovács Ágnes: Az ónodi adókivetés Szatmár megye hadi szolgáltatásai tükrében

254 lezni, hogy a „conventio" az adó kérdésében való megegyezésre vonatkozott, amelynek emelésétől a megyék, így Szatmár megye is erősen vonakodott.

4

0 Rákóczi pontosan tudta, hogy a megyékben nagy az elkeseredés a terhek növekedése miatt, mégis elhatározta és Rozsnyón a szenátussal is elfogadtatta, hogy a közeljövőben összehívandó országgyűlésen új alapokra helyezi az adózást. A hadsereg súlyos ellátási gondjaira való tekintettel bevezeti a vagyoni állapot szerinti, általános adófizetést, s ezzel együtt megváltoztatja az adókulcsot. Nem tehetett másként, ha folytatni akarta a szabadságharcot, márpedig a nagyszombati tárgyalások kudarca után elszántan ragaszkodott a további küzdelemhez. Ehhez meg kellett teremtenie a diplomáciai és a gazdasági feltételeket. Az előbbit a Habsburg-ház trónfosztásának kimondása, az utóbbit a pénzadó megszavazása jelentette, eszközét pedig a követek érzelmi megzsarolása és megfélemlítése. E célból a fejedelem az adott helyzetben legkézenfekvőbb taktikához folyamodott: szembefordította egymással az ekkor még harcrakész katonaságot és a békét kívánó civil lakosságot. Miközben a turóci követeket azzal vádolta meg, hogy panaszaikkal nem álltak a nyilvánosság elé, hanem a háttérben szervezkedtek, Ónodon - kardcsörtető katonák fenyegető gyűrűjében - esélyt sem adott nekik, hogy megfogalmazhassák sérelmeiket. Aligha véletlenül, hiszen a széleskörű elégedetlenség miatt tartani lehetett a békepárt felülkerekedésétől. Ezt Rákóczi semmiképpen sem akarta megkockáztatni, inkább a „közteherviselés" bevezetésével próbált úrrá lenni a szorongató gazdasági nehézségeken. A dikális adózásra való áttérés első lépése a díkák megállapítása és összeszámlálása volt. Szatmár megye Klobusitzky Györgyöt, Tholnay Jánost és Komáromi Andrástjelölte ki a feladatra, akik Lázáriban október 11-én jelentették be, hogy megbízatásuknak eleget tettek. Valamennyi lakost figyelembe véve, a megyében összesen 52 841 2/

4, ebből 42 568 paraszti dika volt.

4

1 1707. május l-jétől, tehát visszamenőleg, ennek alapján állapították meg a megye adóterheit. Ezek pénzben, minden dikát 33 magyar pénzzel számolva, negyedévenként 17 437 forint 53 dénárt, egy évre 69 750 forint 12 dénárt tettek ki.

4

2 A nyári hónapokban az adót részben pénzben, részben természetben kellett (volna) teljesíteni, a téli hónapokban pénzben, de ebbe beleszámították a beszállásolt katonaság költségeit. Minden 15 paraszti dikára 1 oralis és 1 equilis porciót számítottak, havonként az oralis porció 3, az equilis 2 forintot ért. Ez összesen 5, egy félévre 30 forintos adót jelentett.

4

3 Abból kiindulva, hogy a nemesek jóval több pénzzel rendelkez40 Bercsényi 1707. április 10-én kelt levelében - a turóciak szervezkedésére is utalva - azt írta a fejedelemnek, hogy „az vármegyék semmit sem akarnak... úgy látom, a túróczi seditio vetett gyükeret." THALY, 1877. 390. p. 41 11. k. Lázári, 1707. október 11. Takács adatai ettől némileg eltérnek: miközben az összesített dikaszám megegyezik, a paraszti dikák számát 42 574-re, a fő- és köznemesekét 8 448-ra, a katonáskodókét 1 819-re teszi. TAKÁCS, 1941. 151. p. Valójában, a népességszám változása és az összeírok sokszor tudatosan - pontatlan munkája miatt lehetetlen (volt) a tényleges dikaszám megállapítása. 42 11. k. Lázári, 1707. október 11. 43 1704 májusában Károlyi Sándor ugyanekkora adó kivetését javasolta a fejedelemnek. BÁNKÚTI, 1991. 50-51. p.