Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején a gyámi számadások tükrében

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején... 19 Az itt kapott bizonyítvány jó előmenetelét tanúsítja, és igazolja latin, magyar, görög, német és valach nyelvismeretét. A távoli városokba - főleg fiatalabb korában - a gyá­mok kísérték el, és helyezték el koszt-kvártélyra a helyi tanároknál, iskolaigazgatónál. Bár szállásadói, hivatásuknál fogva, felügyelhették tanulmányait, a felsőbb években e mellett külön korrepetitorokat tartottak mellette. E kiadásokat tetézték még a János, valamint az őt kísérő gyám oda-vissza útját is fedező tetemes útiköltségek, valamint­mint István esetében a számadások pontosan rögzítették - a tanárnak küldött ajándé­kok - például kávé, cukor - is. János jogi tanulmányai végeztével a Kamaránál gyakornokoskodott, és korára, valamint állására tekintettel 1826-ban kérte nagykorúsítását. Ettől kezdve csak kész­pénzt kapott. 1826-ban, nyilván fennmaradt örökrészeként 11 463 forintot, valamint ekkor veszi át Zsófiával együtt a családi ezüstöt. 1827-ben viszont csak 1746 forintban részesült. Az 1826-27. évi számadások családtagonként mutatják ki a kosztpénz rájuk eső részét. János ezekben a feljegyzésekben már nem szerepel, lehet, hogy távolléte miatt, de az sem zárható ki, hogy ekkor már Pesten vezetett önálló háztartást. István taníttatására - a gyámi számadások által lefedett években - jóval keveseb­bet költöttek. Részben fiatalabb kora miatt, hiszen iskolázása később kezdődött, rész­ben azért, mert tanulmányainak nagy részét Pesten végezte. Az elemi ismereteket kezdetben házitanító vezetésével sajátította el, majd 1821-től 1823-ig a pesti piarista gimnázium három grammatikai osztályát végezte el jó eredménnyel. 10 éves korában, 1823-ban küldték el Jászberénybe, elsősorban a magyar nyelv elsajátítása céljából. 9 Az 1824- 1825-ös tanévet Egerben, az 1825/26-ost Nagyváradon töltötte. Ezután há­zitanítók és korrepetitorok felügyelete alatt végezte el az egyetem kétéves bölcsészeti karát Pesten, emellett Zsófiával együtt, rajz és nyelvtanár is foglalkozott vele. Fenn­maradt tankönyveiből és füzeteiből megállapítható, hogy a magyar nyelv mellett né­metül, franciául és angolul is tanult, és nyilván, Jánoshoz hasonlóan, jártas volt a görög és valach nyelvben. 1 0 A két fiú - de különösen János - iskoláztatása inkább a vidéki, nemes fiúk mintá­ját követte. A gimnáziumi tanulmányok nem meglepőek: sok, módosabb pesti kereskedő, el­sősorban nagykereskedő végeztette el fiaival a gimnázium alsó négy osztályát, és so­kan mind a hat osztályt is, de többnyire helyben. A gimnázium befejezése után azonban többnyire az apai cégnél, vagy honi és külföldi partnereiknél sajátították el a kereskedéshez szükséges ismereteket. A Mannó fiúk viszont mindketten, a hivatalnoki pályára előkészítő jogi tanulmányokat folytattak: János a rövidebb Sárospataki kurzu­9 A magyar nyelv elsajátításában sikeres volt. Míg János levelei általában német nyelvűek, István egyes levelei viszont magyarul íródtak, és Mannó Pista-ként írta őket alá, csakúgy, mint a számlái igazolását. 10 1829-től- 16 évesen - már a Pesti Egyetem joghallgatója, 1830-ban pedig kiváló eredménnyel fejez­te be a kétéves jogi kurzust. Gyakornoki munkáját 1831-ben a Pest megyei jegyzői hivatalban, illetve Bécsben a Királyi táblán végezte el, és 1833-ban, 20 éves korában, letette az ügyvédi esküt. Az 1827 utáni pályájára vonatkozó adatok a BFL. XI. 1136. fondjának 4. és 142. dobozaiban találhatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom