Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

VÁLTOZAT. Jákob: (ébredve.) Mi történt az éjjel vélem? Álom volt vagy mire véljem? Vagy megláttam miről atyám oly gyakorta regéigetett. Az emberek régi lakát, a fényes, csillagos eget. S hogy futott a szent Család el, hogy a Messiást megmentse! Ő lesz tehát a megváltó, aki eljön Betlehembe, így már én sem zúgolódom, a pusztákat vigan járom. Ha az ördög elém kerül, angyal jön majd segitségül. (Függöny.) IV. KÉP (Szin ami az előjátéknál volt, a háttér azonban szabad. Mikor a függöny feljön, a két gyermek fekszik az ágyban, mintha aludnának, Timárné a kis beteg fia ágyán egy széken ül s szintén alszik. - Az asztalon egy lámpa lehúzva, halványan ég.) Karcsika: (Lázasan beszél.) Anyácskám nézd! mily szép belül az ég Ily szépet, ragyogót soha nem láttam még. Amott szép angyalok ide-oda járnak, Nekem integetnek, megyek anyám, várnak (Felül) De nyújtsd hát ajkadat, szeretett jó anyám, S vedd búcsú csókomat, meny lesz már a hazám. Ni! most az angyalkák ágyamhoz repülnek, Csókoljál meg anyám, addig el nem megyek. Itt jön a kis Jézus, fehér ruha rajta Szelíd a nézése, mosolygós az arca. A kezemet fogja, s hívogat magához. Csak le tudnék menni az ágyról anyámhoz. Hogy megcsókolhatnám, de erőm elhagyott... Most már nem fáj semmim, most már jobban vagyok. (Anyjára néz s hátrahanyatlik elalél!. Az anya tovább alszik.) (Függöny.) Második jelenet. A Remény angyala: (a szin hátterében állva) A gyermek tán halott, az anya aluszik, A fiú, s a lányka boldogan álmodik. Szomorú ébredés szomorú valóra, Keserű könny hull majd a pici alvóra. Mert hisz nem halott ő, menyben jár már lelke Jézus hívta Őt fel a menyei kertbe. Itt csak teste maradt s egy nagy, mély fájdalom 333