Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Az anya szívében panaszos siralom. Az atyja távol van, az ínség kopogtat, Boldog Isten látja siralmas voltokat. Luczifer: (gyorsan, mosolyogva lép be.) íme! itt vagyok a tagadás angyala Ki tett ígéretét látod meg is tartja. Megmondanám ugye, hogy győzni én fogok? Megjelenésemre az ad jogot, okot. (Az alvó családra mutat.) Ez hét a boldogság, ez hát a szeretet? Amit a Messiás előre hirdetett. Nézd csak az ős fámat gyönyörűen díszlik, S az üdvözül csupán, aki arról eszik. Mi az a szeretet, mi az a boldogság? Ez családi jólét?... ez csak nyomorúság. Most már csak nem mondod itt angyal szemembe, Hogy még hinni lehet a hitvány emberbe? Ki irtja a vadak öldöklő fajtáját, Kárt okozó csirák végső maradékát, S amikor már nem lel semmi ellenséget Önmaga ellen szít bősz förtelmességet. Szerzett tudománya mindenféle ágát A harcba viszi be, hogy ölje fajtáját. A földön, víz alatt, fent a levegőben, Gyilkolja az ember egymást rossz kedvében. Fütyülő gránátok, ágyuk bömbölése, Dum-dumos golyóknak szörnyű kártevése, Kiirtja majd végül e hitvány fajzatot. (Kacag.) Akkor én - Luczifer - kacagok majd nagyot. Eljön az én időm, urad majd meglátja, Hogy nem fogott rajtam az ő súlyos átka. Most jöjjön el újra a szerető Ige, Ide a szobába és ne Betlehembe Nézze meg, lássa meg dédelgetett népét: Arathatja szépen elvetett vetését. Most már mondhatod is jó angyal bátran el: Luczifer! Luczifer! tiéd a győzelem. Remény angyala: Hazudsz átok angyal, hazug minden szavad. Majd visszadob odvadra a te örök Urad. Vérből virág fakad, a kínból boldogság, Uram kezébe van mindenre orvosság. Távozz tehát innen, felséges parancsra. Különben porba sújt Gábor angyal kardja. 334