Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KOZMA György: Lövés júniusban. Szederkényi Nándor ifjúsága és politikai párbaja • 289

Novotha karját akarta meglőni. Ugyancsak ő azonban naplójában azt írtja, hogy valójában Novotha combjára célzott. Az általa leírtak valószerűségében nincs okunk kételkedni - részint a nadrág díszítő csíkja az annak mentén való célzást a csípőig teszi lehetővé, részint a lőgyakorlatokban szerzett kisebb jártasság is e mellett szólhat -, így valószínűleg a hathatósabb védelem miatt adta elő változtatásokkal a történteket. A vád „tiltott párbajból eredt vétkes emberölés" bűnténye volt. A törvényszék a tiszti ügyész által hivatkozott 1486:18 és 1492:37 törvénycikkek alkalmazását azzal utasította el, hogy ezek „nem magán párbajokról, hanem törvényszéki párviadalokról szólnak, s ezeket nem törlik el végképen, hanem csak szabályozzák", és megállapította, hogy „e tárgyra nézve sem törvény, sem törvényes erővel bíró gyakorlat nem létezik". Ezek következtében úgy döntött, hogy a párbajt bűncselekménynek - és így büntethető cselekménynek - nem tekinti. Szederkényi tehát ,JSÍovotha Gyula végzetszerű hevessége és makacssága által előbb általában a párviadalra erkölcsileg kényszeríttetett, s oly helyzetbe sodortatott, hogy társadalmi viszonyaink jelen állapotában s a becsületrőli fogalomnak ez idő szerinti uralma alatt, a tényleírásban előadott körülmények között, ki kellett magát tennie a psysicai halálnak, ha polgári állásától gyalázattal megválni, ha társadalmilag a legmélyebbre bukni, szóval, ha erkölcsileg meghalni nem akart."

111 Novotha magatartása minden bizonnyal krakéler volt, azonban a társadalmi és erkölcsi megsemmisülés rémének plasztikus rajza inkább egy jól átgondolt és fogalmazott védőbeszéd keretei közé illenék. S tovább: ,^nert midőn már a töltött pisztollyal fölfegyverzett kitűnő lövő s [...] élete ellen törő ellenfelével 30 lépésnyire szemközt állott, életfentartási kötelességénél fogva nem csak jogosítva, hanem kötelezve is érezhette magát ellenfelét képtelenné tenni arra, hogy rá lőjjön, mint bizonyos halálának tekinthetett", és végül a mindebből levont végső következtetés: „s így e pillanatban a vétlen önvédelem terén állott"

112 A határozat rendelkező részében a fentiekre tekintettel elsőfokon az összes vádlott tekintetében felmentő határozat született. Az I. rendű Szederkényit Nándort „a törvényeink által nem tiltott párbajban esetlegesen és a jogos és vétlen önvédelem helyzetében véletlenül okozott halálos sérelem miatt bűnüsnek ki nem mondhatván" az ellene emelt vád alól felmentették. Tóvölgyi Titusz II. rendű, Földváry Árpád III. rendű és Vavrik Endre IV. rendű vádlottak esetében a törvényszék megállapította, hogy ők „a békés kiegyenlítésre mindent megtettek, s midőn a párbajt többé meg nem akadályozhatták, annak az elfogadott szabályok szerinti pontos végrehajtására lelkiismeretesen felügyeltek és így felvállalt tisztökből folyó kötelezettségeiket kifogástalanul teljesíted'' és e miatt 111 Eger, 1870. május 26. 166. 112 Eger, 1870. május 26. 166. 309