Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)
B. HUSZÁR Éva: Heves megye elpusztult falvai • 189
Területe a ligetes, lápos, alacsony érterek gyakori vízborítású, mocsári erdős, pangóvizes tájtípusába tartozott. 113 E tájtípus fő gazdasági hasznosítása a halászat és az állattenyésztés volt. Térképes előfordulása: HML U 251, 253, HML 108. A 1. 21, 22. Apuchalma (Apochalma) Ma Sarud és Kömlő határában helyezhetjük el. Hidvég területeiből is minden bizonnyal a faluhoz tartozhatott bizonyos rész. A Györffy György által nem ismert elpusztult falut csak a XIII. században említi forrás (1261-ben IV. Béla oklevele). Szabó János Győző a Pókere bal partjára helyezi, Berectelkével szemben, a Nagy-Berechalom környékére és megjegyzi, hogy a Via magna Berectelke és Hidvég közötti települése volt, Tepélytől D-re. 114 Abban egyetérthetünk, hogy víz mellé kell helyeznünk Apuchalmát, de Miké Károly ősvízrajzi rekonstrukciója azt mutatja, hogy az Ős-Eger mentén települt, sőt megkockáztatjuk a feltevést, hogy maga a falu a partján lehetett. A rekonstrukció értelmében az Ős-Eger egykori nagy kanyarját éppen a Nagy-Berecz-halom alatt kezdődik. 115 Feltételezhetően ez a halom állta útját az Ős-Egemek (ezt megelőzően az ÉK-re lévő Jaj-halom képezett akadályt folyása irányának). Itt az ÉK-i irányból jövő víz D-DK-i folyásirányt vett fel. Anélkül, hogy egy település létének feltételeként eltúloznánk a víz jelentőségét, meg kell jegyezni, hogy e térség vízhálózata a XV-XVI. századra úgy változott meg, hogy az Ős-Eger pont azt a nagy kanyarját hagyta el, amely mentén éppen e településnek is életlehetőséget biztosított. A honfoglaláskor itt talált tájtípusok közül Apuchalma olyan területen volt, ahol a magas ártereket csak időszakosan öntötte el árvíz. Ezen a tájtípuson halásztelepek és az állatállomány áttelelő helyei voltak. 116 Térképes előfordulása nincs. (Nagy Bérez halom: I. katonai felvétel XIX. 17.) Báb Elpusztult település Tarnabod határában. Az írott forrásokban a falu a XIV-XV. században fordul elő. A XVI. század közepén már deserta. 117 A török hódításnak eshetett áldozatul a Hevesről a Tárna mentén vezető nagyúrtól 3-4 km-re fekvő település. Szabó János Győző a patai főesperesség középkori faluhálózatát bemutató térképén a Tárna szerteágazó mellékágai közül a Csörsz-árok alatt folyó, még szabályozatlan Ős-Tarna (Kis/Holt-Tarná) mellé helyzei. 118 A gond az, hogy Szabó János Győző nem jelöli meg a terület korabeli vízhálózatát is bemutató térképének forrásait. Feltételezhető azonban, hogy a XVIII. századi vízrajzot vetíti ki ebben az esetben is a középkorra. Az Ős-Tarnát illetően nyilván Litzner János XVIII. századi térképét vette alapul. A mellékágakat illetően azonban ismeretlen, hogy milyen térképet/térképeket használt. Láttuk azt, hogy a Tisza mentén sem volt elegendő a XVIII. századi vízrajz ismerete a magyar középkor - nem is beszélve a korai magyar középkorról vízhálózatának rekonstruálásához. V Báb vidéke az alacsony árterek gyakori vízborítású, mocsári erdős, pangóvizes tájtípusába tartozott. A megélhetést elsősorban a halászat és az állattartás biztosította. 119 113 SOMOGYI S., 1988. 1. ábra. 114 SZABÓ J. Gy., 1974. 26., 30, 37. 115 MIKÉ K., 1991. 640., 242. ábra. 116 SOMOGYI S., 1988. 1. ábra. 117 KOVÁCS B., 1991.29. 118 SZABÓ J. Gy., 1984. 2. kép. Litzner János XVIII. század végi, Heves és KülsőSzolnok vármegyét ábrázoló térképén is a szabályozatlan Tárnát tünteti fel. 119 SOMOGYI S., 1988. 1. ábra. 207
