A Heves Megyei Levéltár (Eger, 2002)

A levéltár múltja

Amikor 1747-ben a vármegye elhatározta, hogy Egerben megyeházát építtet, az időközben alispánná lett Dévay javasolta, hogy abban a levéltár állandó helyiséget kapjon. Az építkezés 1749-ben indult meg, és a levéltár céljára az épület (Kossuth Lajos u. 9.) keleti udvari szárnyának második emeletén biztosítottak két nagy szobát. Az iratok ide szállítása valamikor 1768 körül, az ekkor megindult nagy levéltárrendezés után történhetett. Az első közgyűlést 1756 áprilisában tartották az új megyeházában. Az archívumban folytatták a közgyűlési jegyzőkönyvek tisztázását. 1758-ban a számadási iratokat rendezték. 1763tól az úriszékek jegyzőkönyveit a szolgabírák által hitelesítve rendszeresen beküldték a levéltárba. 1765-ben adták ki a rendelkezést, hogy a kölcsön- és adósságszerződések úgynevezett betáblázására vonatkozó szövegeket ne a közgyűlési jegyzőkönyvekbe, hanem külön erre a célra nyitott jegyzőkönyvekbe másolják be. Az 1770. évi szeptemberi főispáni utasítás 5. pontja előírta, hogy az 1729: 25. tc. értelmében a tisztviselők egy éven belül adják át a levéltárnak hivatalos irataikat, a levéltár azt rendezze, lajstromozza, a jegyzőkönyveket tisztázzák, kötessék be, készítsenek mutatókat hozzájuk. Ezzel az utasítással kb. egy időben indult meg Heves vármegye levéltárának önálló működése. Első levéltárosnak 1768-ban Liszkay Miklóst választották meg. Ő a levéltári rendszer alapjának az időrendet tekintette. A külön csoportként kezelt befejezett polgári és bűnperek kivételével a levéltár egész anyagát időrendbe rakta, s évenként újrakezdődő folyószámokkal lajstromozta. A közgyűlési jegyzőkönyvekhez és az iratokhoz név-, hely- és tárgymutatót készített. A polgári és bűnperek lajstromozását utódai fejezték be. Alig fejeződött be e rendezési munka, az 1786. esztendővel II. József felszámolta a nemesi megyék önkormányzatát. A vármegyék átmenetileg állami közigazgatási hivatalok lettek, a bírásko4 dást és annak iratait is elválasztották tőlük. A régi levéltári rendet 1790 és 1793 között állították helyre. A 19. század harmincas éveire alakult ki az a rendszer, mely szerint a levéltárban az átadás után azonnal lajstromozták az iratokat, ideiglenes kézi mutatókat készítettek, s csak jóval később kivonatolták a szövegeket, és ezek alapján készítették a háromféle mutatót. Ekkortól vezették rá az aktákra a megfelelő jegyzőkönyvi előterjesztések lapszámát is. 1812-től a jegyzőkönyvek, 1831től a mutatók nyelve magyar lett. Az 1850-es években létrejöttek a közgyűlési és megyei törvényszéki jegyzőkönyvektől, illetve ügyiratoktól elkülönített levéltári csoportok, amelyek a korábbi századok vagy évtizedek során önállósult vármegyei tisztségek és hivatalok, valamint igazgatási feladatkörök nyomán keletkeztek. A mai szaknyelv ezeket külön fondnak vagy fondon belüli állagnak tekinti a vármegye levéltárában (első és másodalispán iratai, nemesi összeírások, adóöszszeírások, közmunkalajstromok, úrbéri iratok, árvaszéki iratokjárási szolgabírák, megyei mérnök, tiszti ügyész után maradt iratok, levéltári hivatal iratai stb.). A kiegyezés után, majd a 20. század elején az iratelhelyezés ügyének megoldására a durva selejtezést választották. Erre a sorsra jutottak előbb a Bach-rendszer alatt készített népösszeírások, a birtokbevallási könyvek, az 1668-1828 közötti bűnvádi iratok, a közgyűlési jegyzőkönyvek eredeti fogalmazványai 1848-ig, utóbb az 1850-1866 közötti egri és szolnoki megyefőnöki iratok, az 1871 előtti összes községi számadás, az 1869. évi népszámlálás összeíró lapjai, az 1867-1897 közötti járási iratok egy része. Közben az 1896-os millennium idejére Heves vármegye levéltárában is felébredt a múlt feltárása iránti tudományos igény, s ettől kezdve a levéltámokok az iratkezelés mellett történelmi kutatómunkát is folytattak. Orosz Ernőt emelhetjük ki elsőként, aki sok értékes iratnyilvántartást készített (pl. az 1848 előtti közgyűlési