Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)

A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE

A FORRÁS TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ELEMZÉSE Mindamellett, hogy az országleírás készítésénél az elsődleges szempont Magyarország és az egyes megyék katonai-földrajzi jellegű ismertetése volt, ennek ellenére egyik megbízható forrása lehet a korszak gazdaságtörténetének. E tényre már többen felhívták a kutatók figyel­mét. 8 5 A katonai felmérésnek nem csupán hadászati, hanem a monarchiai célokat szolgáló gaz­dasági-stratégiai jelentősége is volt. A felmért és leírt gazdasági, technikai jellegű adatoknak az ismerete háborús helyzetben az adott körzetben rendkívüli katonai jelentőségű volt, mert hatás­sal lehetett az ott vívott fegyveres harc végső kimenetelére. 8 6 Természetesen a katonai-földrajzi szempontú országleírás nem a gazdaság egészére vo­natkozóan tartalmaz fontos adatokat, hanem elsősorban a hadsereg élelmezésével, élelmiszer­utánpótlásával kapcsolatban. Ezért hiába keresünk az ország gazdasági életében fontos ércbá­nyákra, kohókra vagy a szűkebb térség mindennapjaiban fontos iparágakra (téglaégetők, vas- és fémfeldolgozó-ipar, textilmanufaktúrák stb.) adatokat, mert ilyeneket aligha fogunk találni. Ami pedig a terület régi iparát illeti, az egykori üveghutára, hamuzsírfőzőre, timsógyárra - Párád és a Mátra térségében - csak azért találunk adatokat, mert vagy felvették azokat az ismeretlen tere­pen járó katonák számára, hogy tájékozódni tudjanak, esetleg azok kőépítményei védelmi szem­pontból fontosnak minősültek, vagy talán az azokhoz kapcsolódó járulékos építmények (raktá­rak, csűrök, színek, állások, istállók) adott esetben enyhelyet jelentettek katonának és lónak az időjárás viszontagságai ellen. Az országleírás készítői számba vettek minden olyan létesítményt, objektumot, amelynek a katonák és lovak élelmezésében döntő szerepe lehetett. Ezért találni adatokat csárdákra, foga­dókra, serfőzőkre, malmokra, sóraktárakra, amelyekben a terepen lévő katonaság élelmet és táplálékot találhatott. Ugyanilyen okból összeírták a különféle állattartó szállásokat, istállót, magtárt, majorokat, fácánkertet és vadaskertet is. A hadsereg ló utánpótlása szempontjából fon­tosnak tartott méntelepet is számba vették éppen úgy, mint a járványveszély elkerülése végett szükséges fürdőhelyet is. Ezen kívül számításba kell venni azt is, hogy az olyan jelentősebb központokban, mint Heves megyében Eger és Gyöngyös városok voltak - ahol több tucat na­gyobb kőépület, malom, serfőző, majorépület, raktár megtalálható volt -, ott csak az igazán kiemelkedőket jegyezték fel egyenként az országleírás készítői. Ezért nem lehet hiánytalan pl. a fürdők, vendégfogadók, istállók, magtárak listája. A következőkben a Heves megyei leírásban szereplő ipari, gazdasági objektumokat, va­lamint a település-földrajzilag értékelhető adatokat vesszük sorra. Timsófőző Párád leírásában olvashatunk egy timsóhutáról, amelyik a Recskre vezető út mentén állt. Ez azonos azzal a vállalkozással, amely a Markhót Ferenc által 1763-ban felfedezett timsós­forrás vizére települt, s timsóhutaként 1778-1846 között működött. Különös érdekessége, hogy ez volt a történelmi Magyarország első timsógyára. 8 7 A parádi társulati timsófőző meglétére utaló adat egyben az országleírás keletkezésének az idejére is korjelző, s arról tanúskodik, hogy mind az első katonai felvételezés, mind az országleírás elkészítése, illetve annak ellenőrzése még 1784 végéig elkészült az adott területen. Ezt onnan tudjuk, hogy Párádon 1785-ben a falu­határ délkeleti oldalán a Hagymás-völgyben az Orczy család is épített egy másik timsófőzőt, amely 1826-ig termelt, s amelyikről egyáltalán nincs szó a katonai leírásban. 8 8 8 5 EPERJESSY K. 1961. 522-533.; N. IPOLY M. 1981. 137-154. 8 6 N. IPOLY M. 1981. 140. 8 7 Az üzem múltjára lásd CSIFFÁRY G. 1996. 304-307. 8 8 CSIFFÁRY G. 1996. 307-309. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom