Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS „Amely kapitány a földnek csínját nem tudja, keveset visz véghez a maga szándékából, mert ha egy nyúlfogáshoz az szükséges, hogy tudjad a helyét, hol fekszik, hová kezd futni, hol kell meglesni; annál inkább szükséges lesz tudni az ellenség járását, házát, és hova kell állítani a lovast, hova a gyalogot, hova az ágyúkat...," A topográfiai ismeretek szükségességére, katonai jelentőségük fontosságára az előbbi tömör megfogalmazást olvashatjuk Zrínyi Miklós (1620-1664) Vitéz hadnagy c. művében. A Magyarországról készült térképek pontatlanságáról írta Edward Brown angol utazó 1669-70ben: „Magyarország térképei épen nem pontosak, Szerbia, Bolgárország, Macedonia és Tesszália földabroszai pedig teljesen tökéletlenek. Felső-Magyarországon számos helység ki sincs rajtok tüntetve, a többi pedig máshová, vagy egészen rosszul van megjelölve, még rosszabbul áll a dolog Alsó-Magyarországgal. A Duna nagyon is délre van rajzolva, mielőtt a Tiszával egyesülne".' Mint látjuk, nemcsak Zrínyi gondolatainak volt a halála után egy évszázaddal is aktualitása. Ezt két körülmény erősítette meg. A XVII. század vegén a török kiűzése nyomán tapasztalták, hogy falvak százai tűntek el. A szinte áttekinthetetlen településhálózat az ország katonai védelmi esélyeit is rontotta. A szabályozatlan folyók és patakok zabolátlan viszonyai nehezítették a közlekedést. A térképek és az országleírások hiánya, a meglévők szegényes volta és megbízhatatlansága miatt rendelte el Mária Terézia a hétéves háború után, 1763-ban a monarchia országainak első katonai felmérését és a hozzátartozó országleírás elkészítését. A XVIII. századi háborúk világítottak rá arra, hogy a monarchiáról és ezen belül Magyarországról hiányoztak a megbízható térképek, az ahhoz kapcsolódó részletes országleírások. Ezt megkívánta a haditechnika fejlődése, a tüzérségi fegyverek tömegessé váló használata, a hadszíntér kiszélesedése is. Ahhoz, hogy sikerrel lehessen hadakozni az országot nem ismerő, sok nemzetből toborzott állandó hadseregnek, biztonságosan, a legrövidebb úton kellett odajutnia a csatározások helyszíneire. Ehhez ismerni kellett a folyók, patakok szélességét, az átkelésre alkalmas gázlókat, a vizenyős-mocsaras réteket, az utak minőségét és azok időszakos vagy állandó járhatóságát, legyenek azok sík- vagy hegyvidéken, erdőkkel borított területen. Ismerni kellett előzetesen a védelemre alkalmas kőépületeket, fallal erődített templomokat. Létfontosságú volt a csapatok beszállásolásához, a szükségkórházak létesítéséhez alkalmas épületek, illetve a csapatok (emberek és lovak) élelmezésére szolgáló építmények (malmok, csárdák, méntelep stb.) ismerete, valamint a menettávolság. Fontos volt tudni, hogy hol alkalmasak a felszíni vizek emberi és állati fogyasztásra, a járvány veszélyek elkerülése végett. A XVIII. századi Magyarország, és benne Heves megye területe is a vízrendezések és a modernkori tájátalakulások (erdőirtás, szántóföldek kiterjesztése stb.) előtti, ha nem is „ősállapotú", de a mai helyzethez hasonlítva lényegesen háborítatlanabb volt. A csapatok mozgatásához közlekedni kellett gyalog, lovon, könnyebb és nehezebb társzekerekkel. Ez nem csupán a katonaságnak okozott rengeteg vesződést és fáradságot, hanem a korszak lakosságának is. Gyakran leírják az utak rendkívül rossz, járhatatlan állapotát.

2 Jellemzi hazai útviszonyainkat Plánder Ferencnek, Göcsej ismertetőjének fanyar ajánlása Göcsej útjairól. Javasolta az utazónak, ha elindul, vegyen maga mellé egy bognárt és egy kovácsot, akik időről időre, szinte naponta szükség szerint megreparálják a szekerét. Ajánlotta továbbá azt is, 1 SZAMOTA I. 1891. 386-387. 2 A bodonyi jobbágyoknak pl. az útviszonyok miatt pusztult el több lovuk a bor fuvarozása közben. HML IV-l/b/115. Közgyűlési iratok. 1773. N°. 68. 9