Kondorné Látkóczki Erzsébet: Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban (Eger, 1997)
Bevezetés • 7
Bevezetés A gyűjtemény eredete, kialakítása, jelenlegi állapota Az utóbbi száz évben a történészek és levéltárosok körében az oklevél szónak újabb jelentése alakult ki: összefoglaló neve minden Mohács előtt keletkezett és máig fennmaradt iratnak. A megyei levéltárak központi utasításra rendezték gyűjteményes fondba a Mohács előtti okleveleket 1963-ban. Ekkor korábbi helyéről valamennyit leemelték, új jelzettel látták el (a konkordancia érdekében a régi jelzetet is feltüntetve), és külön-külön borítékban dobozokba , illetve tűzbiztos fémszekrényekbe téve a raktárban is együtt helyezték el. A gyűjteményhez segédleteket készítettek, és fokozatosan végezték a legszükségesebb restaurálásokat. Mindez így történt a Heves Megyei Levéltárban is. Itt kizárólag oklevelek alkotják a gyűjteményt. Ezeket a következő fondokból emelték ki: - Heves megye nemesi közgyűlésének irataiból 2db, - a Besenyőtelki nemesi közbirtokosság irataiból 13 db (a kötetben a 22. és 23. oklevél), - az Egri káptalan hiteleshelyi levéltárából 84 db (a kötetben a 2, 30, 31, 34, 35, 45. oklevél), - az Egri káptalan magánlevéltárából 857 db (a kötetben az 1, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 11, 12, 14, 16, 17, 18, 20, 21, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 32, 36, 37, 38, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 57, 58,' 59, 60, 61,62, 63, 64, 65. oklevél), - az Egri érsekség gazdasági levéltárából 19 db (a kötetben a 3, 9, 13, 19, 33, 39, 56. oklevél), - az Egri papnövelde gazdasági levéltárából 4 db, - az Aszalay-Fáy család irataiból 7 db, - az Egri Érsekség Levéltárából 5 db (a kötetben a 15. oklevél). A gyűjtemény jelenleg 994 darabot számlál. Befejezettnek nem tekinthető, mert mindaddig kerülhetnek elő eredeti oklevelek és - ez a valószínűbb - kései másolatok, amíg a levéltár iratanyagában a darabszintig rendezetlen, ül. feltáratlan részek vannak. Az okleveleket jelenleg borítékban dobozokba állítva, a restauráltakat pedig kihajtva, méretre készült borítékban, fektetve, vas szekrényekben tárolja a levéltár. A legsérültebb darabok helyreállítását elvégezték (302 db), de maradt még restaurálni való. Eltekintve néhány XVI-XVIII. századi másolattól, a gyűjtemény eredeti oklevelekből áll. Ezek közül több megegyezik, előfordul ugyanis, hogy egy oklevelet két eredeti példányban állítottak ki, és mindkettő fennmaradt. Gyakoribb eset az átírás, amikor egy oklevél tartalmazza egy vagy több másiknak a szövegét. Ez a kettős oklevélforma vagy hiteles másolat készítésekor jött létre, amikor a másolt oklevél szövegét belefoglalták az átírás körülményeit igazoló oklevélbe, vagy akkor, ha egy jogi cselekmény során bizonyítékként bemutatott oklevelet belefoglaltak az ügyről kiállított oklevélbe. Az átírás célja gyakran az volt, hogy az oklevél tárgyát jelentő jogi eseményt valamely illetékes személy vagy testület megerősítse. A legfontosabb oklevelekről több átirat készült, idővel nem is az eredetiről, hanem annak valamelyik másolatáról, s így többszörös átírások jöttek létre. Ráadásul az átírások formailag kétfélék lehetnek: teljes szövegű, azaz szó szerinti vagy tartalmi idézések. Valamennyi átírás az átírt oklevél vagy oklevelek kiemelésével több oklevélszövegre bontható. Célkitűzés E kötet célja, hogy a Heves Megyei Levéltárban található Árpád-kori okleveleket bemutassa és hozzáférhetővé tegye minden lehetséges érdeklődő számára. Bepillantást nyújt abba az időbe, amikor az írásbeliség Magyarországon első ízben tett szert jelentőségre a hivatalos életben és kezdett kiterjeszkedni a magánélet bizonyos eseményeire is. Megmutatja, milyen írásos dokumentumok készültek az örökérvényűség céljával és melyek ideiglenes jogbiztosítási szándékkal. Egyáltalán: mire használták az írást az Árpád-korban, ül. mi maradt fenn napjainkig, azaz: ma milyen oklevelek találhatók egy megyei levéltár, jelen esetben a Heves Megyei Levéltár oklevélgyűjteményében. A kötetben található oklevelek közül a jelentősebbek nyomtatásán már megjelentek, a tudomány számára ismertek és elérhetők. Ez a kiadvány az amatőr kutatóknak és helytörténészeknek, történelmet, latint, írástörténetet, oklevélolvasást, forráselemzést oktató tanároknak, pályázati dolgozatot és diplomamunkát író diákoknak, történelemkedvelő olvasóknak készült. Éppen ezért az oklevelek kötetbe rendezése, a szöveg átírása, a jegyzetelés részben követi a forráskiadványok gyakorlatát, részben eltér attól. A célkitűzésből következik, hogy az oklevelek 7
