Gyöngyös város becsületes tanácsa elhatározta… 1659-1848 (Eger, 1984)

1334. május 5-én Károly Róbert király kedvelt hívének, Szécsényi Tamás erdélyi vajdának a kérésére kiváltságlevelet adott ki, amelyben a vajda birtokát képező Gyöngyöst városi rangra emelte, Buda város szabadalmaival és kiváltságjogaival ruházta fel. Megengedte a király azt is, hogy a várost falakkal és bástyákkal erősítsék meg. A gyöngyösi kiváltságlevél jó példája annak a gazdasági-társadalmi folyamatnak, amelynek során a birtokosok arra törekedtek, hogy jelentősebb falvaiknak a mezővárosi jogállásból következő kedvezményeket megszerezzék. A gyöngyösi kiváltságlevéllel egy napon nyerte el a mezővárosi rangot a vajda másik két birtoka, Szécsény és Rimaszombat is. A három oklevélben foglalt kiváltságok szórói-szóra azonosak, s már ez a tény is arra utal, hogy inkább a kor szokásos okleveles formulája a budaihoz hasonló jogok emlegetése, semmint a tényleges valóság tükröződése. A XIV. században a mezővárosi jogot nyert települések előtt megnyílt ugyan a városiasodás útja, de általában korábbi földesuraik hatalma alatt maradtak még akkor is, ha szabadon választott bírájuk és tanácsuk a város igazgatásában bizonyos fajta függetlenségre tett szert. Megmaradt azonban földesuruk bírói joghatósága, és a város továbbra is fizette a jobbágyszolgáltasait. Gyöngyös ősi birtokosai az Aba nemzetségből származó Csobánka család tagjai voltak. Kegyvesztetté akkor lettek, amikor Károly Róbert király ellenében Csák Máté pártjára álltak. A nagyhatalmú tartományúr leverése után a király hűtlenség címén elkobozta a Csobánkák birtokait, s így kapta meg 1337ben Gyöngyöst más birtokokkal együtt Szécsényi Tamás. A város több mint egy évszázadig mai'adt a család kezén, bár 1437-ben Albert király a hozzá hűtlenné vált Szécsényi Miklós gyöngyösi birtokának felét Rozgonyi Istvánnak adta. 1454-ben Szécsényi László a maradék birtok egy részét guthi Országh Mihály nádornak adta el, másik részét Losonczi Albertnél vetette zálogba. A XV.—XVI. században e családok, majd birtokszerzés és beházasodás útján a Kanizsai, Báthory, Erdődy és Várday családok lettek részbirtokosai a városnak. A törökök 1544-ben elfoglalták Hatvan várát, és ezután Gyöngyös is a hódoltsági terület része lett. Szerencsés dolognak mondható, hogy a várost nem adták oda katonai hűbérbirtoknak, hanem szultáni tulajdonban álló khász-város lett. Ezért nem is szállta meg török helyőrség és török népesség sem telepedett meg benne, városi önkormányzata is tovább működhetett. Igaz ugyan, hogy mind a török adókat, mind korábbi földesuraik szolgáltatásait fizetniük kellett. A Felső-Magyarországra menekült nemesi vármegye — már csak közelsége miatt is — szinte nagyobb befolyást gyakorolt a városra, mint a messze lévő szultáni udvar. 1570-ben minden különösebb akadály nélkül iktatták be földesúri birtokába enyingi Török Ferencet, aki az Országh-családba való beházasodás útján szerzett jogot a városra. Leányágon történt örökösödés és házasság útján 1606-ban Nyáry Pál volt egri várkapitány kezére került a birtok, majd további örökösödés során a Haller, Vámossy, Bossányi, Homonnay, Esterházy, Forgách és Koháry családok osztoztak rajta. A Báthory-féle részbirtok a Rákócziak kezére szállt. A töröktől való visszafoglalás után a fenti családok a jogfolytonosság címén háborítatlanul birtokoltak. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően a fejedelem elkobzott gyöngöyösi birtokrészét a király Althan Mihálynak adományozta, aki ezt 1741-ben Grassalkovich Antalnak adta el. A Koháry-java3