Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

M

M

IN - 614 kásarisztokráciája szélesebb s nagyobb hatású, de fejletlenebb tőkés viszonyok közepette is kialakulnak a munkásosztálynak olyan csoportjai, amelyek az adott ország bérrelációiban érnek el magasabb életszínvonalat -- s amelynek hátterében iparági, üzemszervezeti stb, monopolprofit húzódik meg. A tőkés Magyarország az utóbbi országtipusba tartozott; munkásarisztokráciája tehát viszonylag keskeny társadalmi sávot foglalt el. Az még nem tisztázott a szakirodalomban, hogy a dualizmus korának magasan /havi ko koronánk 1 többet/ bérezett — külföldről jöttékből s hazai iparosokból lett — felső rétege munkásarisztokráciának tekinthető-e, A Horthy-korszakbein jövedelmük alapján a havi 15o peng

őnél többet kereső munkásokat soroljuk oda, s ezek döntően a szakmunkás nyomdászokból, és villamosipariakból, mellettük más iparágak /gépgyártás, kisiparok/ előmunkásaiból tevődtek össze. Szervezettségi arányuk kiugróan aagas volt a proletártömegekhez képest. Ők együttvéve a magyar munkássá

g 6-7 $>-át adták, azok pedig, akiknek fizetése 2oo pengő felett volt — akár a tanároknak, tiszteknek — 2,5 $-át tették ki. Ugyanis Magyarországon a "kispolgári"nak nevezhető életszinvonalat nem a többségében proletarizált kistermelők, hanem az ún. "alsó középosztál

y"-hoz sorolható értelmiségiek, tisztviselő

k reprezentálták, A munkásarisztokráciát anyagi helyzete, üzemi és munkásszervezeti státusza s tekintélye alkalmassá teszi arra, hogy az opportunista irányzatok /reformizmus-revizionizmus, nacionalizmus/ szociológiai bázisa legyen, valamint hogy ilyen hatást gyakoroljon szélesebb munkásrétegekre is, A demokratikus törekvéseknek viszont éppúgy támogatója lehet, mint pl, lett is a Horthy-Magyarországon, amikor az ellenforradalmi ideológia éppen a munkásság fiatalon bekerült rétegét állithatta maga mellé, szemben a régi szakmunkásgárdával. Az állammonopolista kapitalizmus a második világháború után a fejlett tőkésországokban a munkásosztály kü-