Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
ZS
- lo37 ZÁSZ hezek, mert az 1767. évi úrbé ri rendele tig egységes zsellérfogalom nem alakult ki. Az 15l4:15.tc. "inquilini"-nek azokat tekintette, akiknek nem volt saját házuk sem, azaz a későbbi "subinquilinus"-okat /- 'alzselléreket', háztalan zselléreket/, akik a széles értelemben vett zsellérségen belül is annyira szegények voltak, hogy a gazdagparasztok nál vagy hozzátartozóiknál laktak. Földjük ezekne 1 vagy semmi nem volt, ilyenkor iparűzésből, állattartásból, kupeckedésből és napszámo smunkából éltek, vagy telkenkivüli szőlőt, irtá sföldet müveitek, — Máskor a források már zselléreknek tekintették az l/4-nél kisebb t ö i- ed <-k t ele kkel biró jobbágyot, s ezt a felsőbb csoportjukat egyre általánosabban — megkülönböztetendő a subinquilini-től — házas zselléreknek, inquilini /domus habentes vagy domiciliati/ néven is kezdték hivni. Ők néhány hol dnyi osztott telkiállományukat olykor a telkes jobbág yoktól elkülönített helyen, az ún. "zsellér utcá"-nál vagy messzebb a határban művelték. Nem voltak teljes jogú tagjai a faluközőssé gnek, bár a közös erdőhöz, legelőhöz nekik is volt jussuk, — Ismét máskor még rugalmasabban értelmezték a zsellér fogalmát; igásállataik száma döntötte el helyzetüket, s az számított inquilinusnak, akinek annyi igása sem volt, hogy mással összefogva egy ek efoga tot ki tudott volna állítani. A fogalmi heterogenitással összefüggésben a zsellérek adózása sem alakult egységesen a XVIII. századig. Az 1/4nél kisebb port a a XVI, század végóig nem fizetett állami adót, attól kezdve 12 házas zsellér már egy kapu nak számított, Az inquilinusok, itt feltehetően házatlanok, az egyházi tize d fejében ún, kereszténypénzt adtak, s különféle mértékben könnyítettek voltak földesúri szolgáltatásaik is: a földdel bírók bizonyos censu st. terményjáradé kot is adtak többnyire, a subinquilinusok leginkább csak gyalogrobo tot teljesítettek. /Szőlőheg yi birtokaik, irtá saik után persze adózniuk kellett,/ Ezek a teherkönnyitések adják magyarázatát annak, hogy a XVII, században, a második jobbágysá g súlyosbodása
