Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
ZS
ZSXN - lo'+1036 nok- s lovászmeste r. a temesi és pozsonyi ispá nok tartoztak. A kései feudális korban a tárnokmester a "nagyobbak" közé lépett elő, méghozzá negyediknek a rangsorban, mert az erdélyi vajdai, székely ispáni és Szörényi báni méltóság ugyanakkor megszűntek. A kisebb zászlósurak közé az udvarnokm este r, a kamafásmeste r és 1765-től a királyi testőrség kapitán ya tartozott. A zászlósúri titulus a polgári korszakra sem tűnt el, továbbra is tagjai voltak a felsóhá znak, szerepeik voltak a királyi koronázá sban. ZIÁMETBIRTO K: lásd szpáh i. ZOL L /német/: lásd hosszmértékek, területmértéke k. ZUNFTKAU F /német/: lásd kiadási rendsze r, manufaktúra ZWEITE LEIBEIGENSCHAF T /német/ = második jobbágysá g. ZSANDÁRSÁ G: lásd csendőrsé g. ZSELLÉ R /inquilinus/: A XI-XIII. századok forrásai nem emiitik, rétegük kialakulása a jogilag egységesülő job bágysá gon belül a XIV, századtól érzékelhető Magyarországon. A népességszaporodás okozta telekosztódás már akkor o lyan fokot ért el, hogy voltak, akik l/í-nél kisebb jobbágytele kkel. vagy még azzal sem rendelkeztek, s őket nevezték — német eredetű szóval — zselléreknek. A falva kat megelőzően legkorábban a mezőváro sokban bukkantak fel,ahol az árutermelé s rétegző liatása erőteljesebben érvényesülhetett, de "inquilini" volt gyakran a nevük az igazi váro sok háznélküli plebeju sainak is, A Mátyás-kori, majd a földesúri ad óterhek előli menekülés a XV. század végére a jobbányság mintegy 25-30 $-át vitte zsellérsorba. A számarányra vonatkozó becslések azonban a XVIII. századig nemcsak országos adatok hiján, hanem azért is ne-
