Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

V

VŐK - lo3ü re felét, majd május 8-átóI kezdve a rendes munkabérét kapta meg zsold helyett, az ellátáson és más kedvezményeken kivül. A toborzá

s eredményeképpen április elejére a Vörös Hadsereg létszáma 4o,ooo fő körül volt. Ebből kb, 2o.ooo főt tett ki a polgári népköztársaság hadseregéből visszamaradtak száma, s ugyanennyien jelentkeztek az orosz bolsevik hadifoglyok, a bécsi önkéntesek, a munkások, a bányászok és főleg a Viharsax'ok agrárproletá

riai közül, A jelentkezés ü— teme ezt követően lelassult, mivel a bányászokat és a hadiüzemek nélkülözhetetlen munkásait be sem vették. Tehát kitűnt, hogy egy aránylag kisszámú élcsapat mellett a toborzás éppen ott lehetne tömeges, ahol a termelés nem nélkülözheti a jelentkezőket. A parasz tsá

g. a kispolgársá

g, az értelmiség és a kereskedelmi alkalmazottak soraiból a forradalommal rokonszenvezők közül is csak töredéket tették ki azok, akik önként fegyvert ragadtak. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy a háború után megmaradt emberanyag nagy része katonai szolgálatra eleve alkalmatlan volt, vagy a fronton rokkant meg. A román támadás napján, április 16-án a Vörös Hadseregben 55.000 nyilvántartott katona volt. Április végére ez a létszám, a nagy veszteségek ellenére elérte a ?o.ooo-et, május közepén az üzemi tartalék zászlóal

jak nélkül 12o.ooo körül járt, a tervezett 2oo.ooo főt pedig csak június elején, az északi hadjárat csúcspontján tartotta meg rövid időre. Mivel az új hadseregben bizonyos válogatással muszáj volt megtartani a régi tisztikart, ezek ellenőr-zésére bevezették a politikai bizto

sok intézményét, A katona tanác

sokat ezt követően rövidesen feloszlatták — ex-re a fegyelem javítása miatt volt főleg szükség —, de azok politikai súlyát a biztosok csak részben tudták pótolni. VÖRÖS ŐRSÉ

G: A Tanácsköztársaság belső rendjének védelmére állították fel 1919, március 26-án, miután egyide-