Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
M
MÁS - 59O telé ktől való megfőszthatóságot is és a rendszer — helyenként és időnként változó mérleggel — a két ellentétes folyamat végletei között mozgott. A második jobbágyság kialakulása eleve feltételezte a váro sok, a hazai ipar bizonyos vísszamaradottságát, másrészt a nyugati iparcikkimport ezt az állapotot megmerevítette, illetve a mezőgazdasági export a mezőváro sok irányába terelte. Végül a földesúri osztály ereje s a közép-kelet-európai uralkodó hatalom gyengesége a városok politikai visszaszorításához vezetett. A városok megmaradtak félélott középkori állapotukban, részleges mezőgazdasági önellátásuk, vagyis a városi pia cok sziik terjedelme azután korlátozta a földesúri árutermelést, az organikus belső piac kifejlődését is. Az eredeti tőkefelhalmozá s lehetőségei a második jobbágyságban igy alig-alig épültek ki, illetve csak eltorzultan, a nyugat-európai gazdaság függvényében. A második jobbágyságot jelentő gazdasági, társadalmi, politikai-jogi viszonyrendszer nem egycsapásra alakult ki, s nem volt mentes változásoktól. Magyarországon a céhek bezárkózásában például a XV, század második felében már érezteti hatását, a századfordulón a földesúri terményjáradék előretörésében, azonban az 15l4-es törvén vek ellenére, a XVI, század első kétharmada még a paraszti árutermelés virágkora. A majorságépítés — pusztatelke kből. közföldekből, s kevésbé jobbágytelke kből — az 15oo-as évek második felében ölt nagyobb méreteket, a robot növelése is vele párhuzamosan. Az örökös jobbágysorba süllyesztés,- a szabad költözési jo g teljes megvonása, a gazdasági folyamatok nyomán, az I608, évi törvényekkel fejeződik csak be. Az 157o-es évekkel beköszöntő összeurópai gazdasági depreszSZJLÓ idézte igy elő a földesúri és parasztgazdaság újabb összecsapását, az utóbbi vereségét — jogi téren is. Az értékesítési nehézségek ösztönzik aztán a földesurakat ár uik jobbágyokra erőltetésére, az ún. kényszerpiac kialakítására, Másfelől kiterjesztik a jobbágyaiktól felvásá-