Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
U
UGA - 95o nokfalvakra is kirótta, döntő többségük eltűnt a jobbágyság tengerében, s csak csekély töredékük szerzett nemessé get. 2, 'Udvaronc' jelentése a magyar nyelvben a XVIII, századtól adatolható. UGA R: A nyomásos gazdálkodá sban a szántóföld azon része, amelyet az előző évi termény betakarítása után egy egész esztendőn keresztül vetetlenül és közösen állatok legeltetésére használtak. Az ugar — s ez különíti el fogalmilag a parla gtól — nem maradt műveletlen. A legeltetési időszukot követően többször felszántották, típusosán háromszor: az első a május ideji ugarolás, a második a forgatás vagy keverés, a harmadik az őszi vetőszántás. A mindenkori ugar fontos bázisa volt a feudáliskori állattartásnak; az erdei, a faluszéli gyeplegelők, valamint a tarló mellett az ugart élhették elsősorban a földesúr és a jobbágysá g állatai, Minthogy a jószág "nyomta"-taposta /latin "calcare"/, az ugar volt a tulajdonképpeni nyomás /calcatura/. Az ugar bevetése, elsőként kapásnövényekkel /"kukorica, burgonya, dohány stb./, Nyugat-Európában a XV., Magyarországon a XVIII. századtól indult meg. Nálunk legelőbb a majorsá gokban . mert a falvak többsége a nyomáskénysz e r folytán csak együttesen indulhatott el ezen az úton. 1836-tól lökést adott az átalakulásnak az ugarvetés dézsm amentességének törvén ybe iktatása. A bevetett, ún. zöldugar térnyerése ezután folyamatosan zajlott: a legelőnek használt "fekete ugar" 1871-ben az összes szántóterület 23 #-át, 1894-ben 14 jí-át tette ki /döntően az ország keleti-erdélyi.terület ein/. UJ GAZDASÁGI MECHANIZMU S = indirekt gazdaságirányítási rendszer — lásd tervgazdálkodá s. UJ-OLASZ BÁSTYÁ K: lásd bástyás vára k. UJ J /digitus/: lásd hosszmértékek, területmértéke k.
