Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

U

- 951 r,T

U 1; J KERESZTÉNY E

K = anabaptistá

k, habáno

k. ÚJONCOZÁ

S: lásd toborzá

s, sorozá

s, illetve hadkötelezet tsé

g. ÚJRAKÉRESZTELŐ

K = anabaptistá

k, habáno

k. UJRAOSZTÁSOS FÖLDKÖZÖSSÉ

G: lásd földközösség. ULÁNUS: Nemzetközi szó, mely a lengyelből terjedt el. Eredete vitatott, feltehetően a tatár "ulan" /= ifjú, legény/ szóból származik. — Dzsid

ával. esetleg lándzs

ával felszerelt, lapos tetejű fémsisakot, vagy a jellegzetes lengyel négyszögletű sapkát viselő könnyülova

s katona. Az első ulánus egység minden bizonnyal az a dzsidás lovascsapat volt, amelyet Erős Ágost lengyel király a XVIII. század elején szervezett. A lengyel ulánusok a magyar huszá

rokkal együtt Európa legjobb könnyülovasai voltak. A lengyelek után Ausztriában, Poroszországban, majd több európai hadseregben is elterjedtek. A közös hadsere

gben 11 ulánusezred volt. Utolsó jelantősebb bevetésükre az I. világháború idején került sor, bár a lengyelek még 1939ben is alkalmazták őket védelmi harcukban a németek ellen. UNCI

A: lásd súlvmértéke

k. UNIÓS EGYHÁ

Z = görögkatolikus egyhá

z. UNITÁRIUS VALLÁ

S: Az elnevezés a latin unitus /= egység/ szóból származik és jelzi, hogy a reformáció szentháromságtagadó /antitrinitárius/ irányzatából nőtt ki, A humanista antitrinitáriusok Szervét Mihály spanyol orvossal az élén panteista, racionális alapon Istent egy mindenütt jelenlevő egészként fogták fel, amivel tagadták Krisztus istenségét, az eredendő bünt, a kálvini predesztinációt,