Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
T
TÓT - 924 .janicsáro k. Fegyverne mi szempontból többé-kevésbé önállóak voltak, egyébként gyalogosok és lovasok /ágyúvontatás/ egyaránt voltak közöttük. Parancsnokuk a topcsibas i nevet viselte. TÓ T: Indoeurópai, de nem szláv jövevenyszó, eredetileg "nép" jelentéssel /vö. ófelnémet 'diót 1, óporosz 'tautó', litván 'tauta', német 'deutsch', latin 'teutoni'/, A magyar nyelvben legkorábban, talán már a honfoglalás előtt a szlávok egészére volt használatos. Utóbb az önálló állairiságú szláv népek /orosz, lengyel, cseh, horvát, szerb/ nevének a magyar nyelvbe kerülésével a "tót" jelentése azokra a szláv népekre szűkült, amelyek magukat "slovene"-knek nevezték; igy elsősorban a szlovénekre ós a szlovákokra. További, XIX. században állandósult jelentésszükülés eredményezte a csupán szlovákokra vonatkozó értelmét. A XIX. század második felétől, a nemze ti küzdelmek éleződésével a "slovák" elnevezéssel szemben egyxe inkább pejorativ színezetű lett a "tót" népnév. TŐK E: A bérmunkások kizsákmányolása révén értéktöbbletet hozó, értékesülő érték. Sem a termelési eszköz /ahogy a klasszikus polgári közgazdaságtan látta/, sem a pén z nem tőke önmagában, csak a tőkés- és munkásosztál y közötti termelési-társadalmi viszony, a kizsákmányolás teszi tőkévé, A tőke tehát termelési viszony, amely dologi formában /térlelési eszköz, pénz/ értékesülő — látszólag önértékesitő — ért ékként jelenik meg, — Történelmileg első, "özönviz előtti" formái a kereskedelmi és az uzsor atőke, melyek az ókorban és feudális korszakban már megvoltak, nem tőkés kizsákmányoláson alapultak. Nem is voltak gazdasági uralmi helyzetben, hanem a termelő /és fogyasztó/ társadalmi csoportok perifériáin élve közöttük teremtettek kapcsolatot, Oázisuknak elég volt az egyszerű árutermelé s és a pénz megléte, de — felhalmozott pénzükkel és az árutermelők elszegényitésóvel — azután alapul szolgálhattak az ipari tőke,