Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
T
- 925 - r,TU a kapitalista termelés centrális tőketipusa kialakulásához /vö, eredeti tökefelhalmozá s.' / Az ipari tőke a termelési folyamatba való bevonulás révén tett szert hegemón szerepre, s ettől kezdve a kereskedelmi ós a kölcsöntőke is pusztán ennek különvált, módosult alakja lett; maguk is immár a munkaerő megvásárlása útján produkáltak profitot. Az ipari termelőtőke az értékesítési folyamat szempontjából állandó és változó tőkére oszlik; az előbbi a termelési eszközökre, az utóbbi a munkaerőre fordítódik, A megtérülés ideje szempontjából pedig állótőkére /több termelési periódusban elhasználódó épületekre, munkaeszközökre/ és forgótőkére /a munka tárgyai és az egyszerre teljesen elhasznált munkaeszközök/. TŐKÉS POLGÁRSÁG. TŐKÉSE K = burzsoázi a. TÖMEGPÁR T: lásd pár t. TÖMÉN Y: Török eredetű szavunk /tür k formája: tümen/, jelentése a sztyeppei magyarok körében, de még az Árpád-korban is: 1 tízezer'. Egyfelől általános számolási egység volt, pl, állatok, sókockák számlálására, másfelől a legnagyobb katonai egység a sztyeppei török népeknél és a honfoglaló magyaroknál is, A Kazár Birodalo mból kiszakadt etelközi magyarság kót "tömény" lovast, azaz 2o,ooo harcost állított ki. Alegységei a száza dok és a tize dek voltak. A feudális államszervezés után a tömény fokozatosan veszhetett ki a katonai nyelvezetből; lo7o körül a kb, 5o várispá n ^oo-^foo katonát állított ki, ami még együttesen 2o ezer embert jelentett, de tömény szót már nem említik a források, TÖREDÉKTELE K: lásd .jobb ágytelek. TŐRFAJTA K: A tőr rendszerint rövid pengéjű döfőfegyver, amelyet közelharcban hirtelen elhatározott szúrásra,
