Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

SZ

- 855 SZJLN nak /nagytanácsainak/ idegen eredetű elnevezéseként fordult elő a szenátus, SZE.VT GYÖRGY LOVAGREN

D: lásd lovagrende

k. SZENT JÁNOS LOVAGREN

D: lásd lovagrende

k. SZENT KOROX

A: lásd koronázási jelvénye

k. SZENTKORONA-ESZM

E: A koron

a első királyaink idejében nálunk is, éppúgy mint a többi európai feudális államban, a király "isteni eredetű" hatalmának jelvénye és szimbóluma volt. Ekkor, még a királyon kivül más jelentős hatalom nem volt az országban, a királyság lényegében egyet jelent az államhatalommal /vö. patrimoniális királyság

/. — Azonban a feudális nagybirtoko

s osztály kialakulásával a hatalom már megoszlott a király és a nagybirtokosok,az "uruszág" / = uraság, később "

orszá

g"/ tagjai között, és ekkor a korona fogalma is kibővült a király és a nagybirtokosok államának hatalmát jelképezte. Mikor pedig a király kiiktatásával a főura

k időnként maguk vették kezükbe a hatalom gyakorlását /pl. Zsigmond fogsága, Hunyadi János kormányzósága idején/, az általuk megalakított országtanác

s a szentkorona joghatóságára alapozta intézkedéseit. Itt már világosan megmutatkozik, hogy a szentkorona misztikus fogalma a tényleges államhatalmat, illetve annak gyakorlóit jelentette, szimbolizálta. De más értelemben a szentkorona fogalma jelentette azt a területet is, amelyre az állam hatalma kiterjed, tehát a Magyar Királyságot és a hozzá kapcsolt területeket, A rendi monarchi

a kialakulása után a politikai hatalom részesévé vált neme

sek szintén az "ország tagjainak" tekintették magukat. Ez a megváltozott helyzet tükröződött a szentkorona-eszmében is, amely azután Werbcfczi Háx'masköny

vében kristályosodott ki. Werbőczi szerint már első királyunk megválasztásakor a közösség /communitas/ az ország szentkoronájának joghatóságára és ezen keresztül a megkoronázott királyra ruházta át a ne-