Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
SZ
SZEN - 856 mesités és a birtokadományozá s jogát a f őliataloromal és a kormányzással együtt, továbbá a törvényhozói és a birói hatalmat. A király és a nemessé g, illetve a rende k egyaránt a szentkorona tagjai, elválaszthatatlanok egymástól. Más oldalról azonban Víerbőczi egyszersmind kodifikálta a parasztsá gnak a politikai jogokból való tényleges kirekesztettségét, jogfosztottságát és ezt egyben ideológiailag is alátámasztotta. A szabad királyi városok polgárságát pedig a nemesség mögé, a valóságnak megfelelő hátrányos jogi helyzetben rögzítette ugyan, de egészen nem rekesztette ki a szentkorona tagságából, annál a magyar feudális jogi álláspontnál fogva, hogy a szabad királyi város, mint privilegizált testület, egy nemes személynek számit. A polgári korszakban annyit emlegetett ún. szentkoronatant, amely "a királynak és a nemzetnek a szentkorona e— gész testében megnyilvánuló egységét" hirdette, tulajdonképpen Hajnik Imre fogalmazta meg l87í*-ben, messze továbbmenve a Werböczi által kifejtetteknél. Ennek az új koronaeszmének volt egy pozitív vonása a rendi korszakkal szemben: a nemze t s ezzel a szentkorona tagjai körébe nemcsak a kiváltságosok, hanem minden állampolgár bekerült. Más kérdés, hogy a politikai gyakorlatban ennek mennyi realitása volt. Azután pedig egyes jogtörténészek különösen pedig a jogászok igyekeztek a szentkorona-államtant az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően, nacionalista célok alátámasztására felhasználni, A dualizmus idején a közjogi szóhasználat a törvén vekb en is a "magyar szentkorona országairól" beszélt. Az ellenforradalmi Horthy-korszak törvényei Magyarország, illetve a magyar állam megjelölésére — királya nem lévén — különösen gyakran használták, a szentkorona fogalmat, /így "a Magyar Szent Koronához viszszacsatolt terülotek"-r61 rendelkezett pl, az 1939s5. és 18.tc./ SZENTSZÉKE K /sacra sedes, forum ecclesiasticuni/: Egy-
