Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

SZ

SZEM - 854 SZEMELYJVÖKI VÁROSO

K; lásd szabad királyi váro

s és szcmélyno

k. SZEA'ÁTU

S /latin "senatus" = 'öregek, vének tanácsa'/: 1. Az ókori Rómában a nemzetségi vének testületéből átalakult központi kormányzati testület. 2. Polgári köztársaságok némelyikében, mint az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, a képviselők testületét kontrolláló — többnyire konzervatívabb szellemű - - törvényhozó kamar

a /ház/ neve. j. A magyar történelem során az országos hatáskörű intézmények közül "senatus", máskor zsina

t néven emlitették olykor a korai Árpád-kor királyi tanác

sának egyfajta kibővített ülését, az előkelő

k, a főpapsá

g s egyes közrendű szabad rétegek részvételével /i, I éJ.a io61, , X. László lo92. évi gyűlése/. k, A Rákóczi-szabadságlíarc idején a Szenátus az a tanácsadó testület volt, amely 17o5-ben, a szécsényi oi'szág.TVULé

sen rendeltetett a rendi koiil'odo ráció vezérlő fejedelmévé választott II. Rákóczi Ferenc mellé, a korábbi Udvari Tanác

s helyébe, — Eredetileg mintegy kétszáz taggal tervezték, s igen széles hatáskört biztosítottak volna neki. Megvalósult formájában Zh főből állt, tagjai között a klérust és a főnemessé

get három főpap s kilenc főnemes képviselte, azaz Bercsényi Miklóssal együtt többséget alkottak a tizenkét neme

ssel szemben. Minthogy pedig az arisztokráci

a kezében összpontosult a hadsereg vezetése is, döntő fölényben voltak. A szenátus hatásköri és intézményes működési kércései részleteiben még nem feltártak. Formálisan a külpolitika és a vallás ügyei Rákóczi kezében voltak, az ökonómiai dolgokat a Gazdasági Tanác

s /Consilium Oeconomici«Bi/ irányitotta, ós egyáltalán kérdéses a szenátus rend-res ülésezése. Leginkább az egykori királyi tanác

shoz, -i későbbi Udvari Tanác

shoz hasonló jelleggel működhetett, >001 volt modern kormányszé

k. 5» A feudáliskori városi önkormányza

t belső tanácsai—