Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
L
LÖF - 56Ö setén pedig a király főhadsegéde lehetett. Később egyike volt az igazi báró knak, az ország zászlósu rainak. Jelképes volt, de nagyon jellemző, hogy ünnepélyes alkalmakkor ő vitte a király előtt a katonai hatalmat jelentő meztelen kar dot. Tehát a lovászmester nem pusztán az udvar reprezentatív szereplője volt, hadügyi dolgokban funkciója a középkorban jelentősnek mondható. /A ma is használt, a legmagasabb katonai rendfokozatot kifejező marsall szavunk a lovászmester germán eredetű elnevezésének franoia változatából származik./ Az I526 utáni Habsburg udvartartásban azonban már egyáltalán nem töltötte be eredeti szerepkörét, viszont ő gondoskodott az országgYÜlé sen megjelent rende k szállásáról és az országgyűlések alatti stabil piaci árszínvonalról. LŐPBGYVCTE K: lásd ha .ji t ószerkez e te k, ismétlő és sor ozatlövő fegyvere k, kézi tűzfegyvere k, tüzérsé g. LŐPO R: Az az "energiahordozó", amely a kémiai folyamatokban rejlő rendkívüli potenciált először villantotta fel az emberiség előtt, — Robbanó gyújtókeveréket valamilyen, pontosan nem ismert összetételben legelőször Kínában állítottak elő, talán időszámításunk kezdete körül, talán csak a VIII-IX, században. Itt később a mongol támadók ellen bombaként, Bizáncban pedig /a VII, századtól/ folyékony görögtüzként az arabok és nomá dok ellen vetették be. Az arabok is kisérleteztek vele, — Az európai középkor a XIII, századtól kezdve ismerte az ún. füstös /fekete/ lőpor receptjét: kálisalétrom, kén és faszén keveréke, lényegét Roger Bacon már 12^2-ben leirta. Egy évszázad sem telt el, s már ágy úkban alkalmazták, és a puskapor kémiai tulajdonságainak ilyen kiaknázása önálló európai fejlemény volt, A XIX, század közepéig a füstös lőpor volt az egyetlen használatos robbanóanyag, összetétele ötszáz éven át alig változott, — A füstnélküli, vagy gyérfüstü
