Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
P
- 717 Ó-OL A do egységes .jobbágysá g, de az örökös jobbágysá g korában is /mera et perpetua rusticitas = teljes és örökös parasztiság/. Másfelől a paraszt fogalmának megvolt a foglalkozásra utaló "földművelő" jelentése is; s a jobbágyság zöme valóban mezőgazdasági termelést folytatott, A jobbágyság és a parasztság fogalmai igy azonban mégsem fedték egymást minden ponton, a fogalom köre tekintetében sem, A parasztságba beleértették azokat a jobbágyságba nem sorolt elemeket, akik kivül rekedtek a nemesek, a szabad királyi városok polgárainak, vagy a kleriku sok körén. Ide tartoztak a nem-nemesi cselé dek és szolgák /rusticanae sortis servitores/, majorsági zsellére k, sőt az olyan helyi értékű kiváltsággal, de nem országos nemességgel rendelkező társadalmi csoportok, mint a székelye k, jász o kkuno k. a hajdúk, a határőrvidé k katonaparasztsága, valamint a földesúr által a jobbágykötelékből kibocsátott /manumissi o-t nyert/ parasztok, végül az 1848 előtt önerőből örökváltsá ggal felszabadult vékony réteg, A parasztiság e jobbágyság keretén túlnövő fogalma gyakorlatilag egyértelmű volt az ignobilitasszal. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítá s után nem volt helye a parasztság fogalmának a jobbágysággal, illetve a nemtelen helyzettel való társadalmi értelmű azonosításnak, A paraszt a földművelő foglalkozást üző embert jelentette elsőrenden, de a fogalom köznyelvi továbbélése a magyarországi kapitalizálódás feudális tehertételeit tükrözte. Nyugat- és Észak-Európában a volt jobbágy farmer lett, nálunk paraszt, mégpedig pejorativ hangsúllyal, amely mögött a nemesdzsentri középosztál y lenézése és az agrárátalakulás felemás jellege húzódott. Volt ugyan farmertipusú paraszti rétegünk is, a gazdagparasztsá g ós a középparasztsá g körében, de a paraszt névhasználat kifejezte a magyar mezőgazdasági lakosság kevésbé árutermelő, a váro stól.a modern ipartól elszigetelt, részben termelőeszközeit, még inkább fogyasztási cikkeit /bútorait, ruháit stb,/ maga e-
