Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

O

- 687 Ó-OLA — azaz római — népnévvel jelölték, a XXX. század nemzetisé

gi ellentétei közepette az "oláh" elnevezés pejorativ hangsúlyt kapott. Ennélfogva a hivatalos ós tudományos terminológia a felszabadulás óta egyáltalán nem használja s a köznyelvből is kiveszőben van, ÓLASKERTES FAL

U: lásd fal

u. OLASZ/OK

/ = latinuso

k. GLASZBÁSTYÁ

K: lásd bástyás vára

k. OMG

E = Országos Magyar Gazdasági Egyesülő

t. OMK

E = Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülé

s. ONOGU

R /= tiz törzs/: Az egyik bolgár-törö

k népcsoport törzsszövetsé

ge, a Meotlsz /Azovi-tenger/ keleti partján, a Kaukázus, Kubán ós Don között, mely ezen a néven a hu

n birodalom összeomlását követően a VI-VII. században tűnik fel többször bizánci szerzőknél. Ekkorra már hódoltatták az obi-ugoroktól /manysiktól, chantiktól/ elváló előmagyarságot, akikre nemcsak külsődleges gazdasági és műveltségi hatást gyakoroltak, de számolnunk kell a két népcsoport — nomádo

knál törvényszerű — etnikai keveredésével is, 68o-tól viszont az onogurok azok, akik "idegen uralom alá kerülvén, kazá

roknak neveztetnek", majd a IX, század közepén bukkan elő ismét nevük onogur < mogur, ungr ^ ungar alakzatban, mégpedig az arab Íróknál már magyarnak is nevezett népünk jelölésére. De nemcsak nemzetközi népnevünk, hanem egyik hires eredetmondánk, a "Hunor és Magyar" két főszereplője közül az egyiknek, Hunornak a neve is az "onogur"-ból származtatható, ami ilyenformán reális etnikai kapcsolatot is kifejezhetett a monda leplében, Ó-OLASZBÁSTYÁ

K: lásd bástyás vára

k.