Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
O
OPP - 688 OPPXDU H /latin/ = mezőváro s. ORD O: A latin szó jelentése: rend, illetve rendtartás. Vonatkozhat intézményekre: feudális rendek re általában, szerzetesrende kre stb. és különféle cselekedetek rendjére; pl, egyházi istentiszteletekéx'e, koronázá s rendjére, valamint rendele tekre. ORGONÁLÖVB G /seregbontó/: lásd tüzérsé g. ORA: Az ókori ember napórát és vizórát használt, ezek azonban Európa felhősebb és fagyosabb területein nem nyújtottak megfelelő megoldást, A városi polgársá g életmódja azonban már a virágzó feudalizmusban megkövetelte a pontos időbeosztást. Előbb homokórát használtak, majd a vizóránái is szereplő fogaskerekes szerkezet továbbfejlesztése vezetett tartós megoldáshoz. A döntő új mechanikai elem a gát— lószerkezet volt, s cz végső formáját a XXV, század elején az egyensúlyozó rúd /foliot/ feltalálásával nyerte el, A következő lépés 15oo körül a rugós óra, a hordozható "nürnbergi tojás" volt, egy század múltán pedig Galilei megalkotta az első ingaórát. Igazán pontos, haj ózásnál. tudományos munkában is megbízhatóan alkalmazható órákat a XVII, század második felében nem véletlenül angol és holland konstruktőrök hoztak létre, — Az óra egyfelől a feudális kor legbonyolultabb szerkezete volt, a további technikai fejlődés egyik kiindulópontja, másfelől alapvető ritmusváltozást idézett elő az életvitelben. Az antik időbeosztás szerint a nappal és éjszaka alkotott 12-12 »in. kánoni órát, amely óra-időtartamok hossza igy a földrajzi fekvéstől és az évszaktól függően változott, 1345-től kezdődően viszont az órákat egységesen 60 percre s 3600 másodpercre osztották, ami a modern időmérés, a váro si-polgári munkabeosztás mellőzhetetlen feltétele volt, ORDÁLIÁ K = istenítélete k.
