Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
B
- 63 CSAT lényegében a Szávától és a Dunától délre a XIII-XV. századokban létező határvédelmi övezet. Kialakitása IV. Béla király nevéhez fűződik, aki a tatárjárást követően a horvát-szlavón bán ság mintájára, újjászervezte az ország katonai védelmét. Igy jött létre az Öltig nyúló szörénvi bánsá g , majd a halicsi Rasztiszláv szervezésében a kucsói, macsói, sói, ozorai és boszniai bánság. A kucsói bánság az Al-Dunától a Moraváig, tőle Nyugatra — Nándorfehérvár erősségével — a Drináig a macsói bánság feküdt. A sói bánság a Drinától a Boszna folyóig, az ozorai bánság az utóbbitól a Verbász /Orbász/vvölgyéig, Szlavóniáig terjedt KNy-i irányban, délen pedig a boszniai bánság csatlakozott hozzájuk. A bánsági övezet a Duna és Száva menti vá rakra támaszkodva fontos szerepet játszott a török elleni védelemben, élükön olyan nevezetes bánokkal, mint Ozorai Pipo /Filippo Scolari/, a Thallócziak, vagy Hunyadi János. A bánsági szervezetet a török előrenyomulás fokozatosan őrölte fel a XIV. század végétől az 152o-as évekig, — Röviden csak Bánságnak is szokták nevezni a fentiektől független eredetű, XVIII, században kialakított Temesi Bánsá g területét. BANYA JO G: lásd bányamonopóliu m. BANYAKAMARÁ K: lásd kamar a. BÁNYAMONOPÓLIU M: A királyi felségjog /ius regale/ alapján élvezett regál ej öv ed elmek sorában már az Árpádok korában jelentős helyet foglalt el a bányászatból származó haszon. A bányaművelési monopólium értelmében a királyok kiváltságolt bányászai — a királyi bányatelepesek és bányavárosi polgárok — bárkinek a birtokán szabadon kereshettek ércet s azokat a földesúr igényeire való minden tekintet nélkül saját hasznukra aknázták ki, a királynak járó bányabér —- urbura — lefizetése ellenében. Az ásványkincset rejtő földbirtokot a király kívánságára tulajdonosa pénzért vagy más cserebirtokért a kincstá rnak tartozott átengedni.
