Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
B
BÁNT - 64 /Hogy e kizárólagos jog miként alakult ki, vitatott. Legkorábban talán a földtulajdonhoz -- a nagy királyi birtokok hoz — kötődött, és utóbb vált regalitássá; a XIII.században már biztosan regáléjog volt./ A földbirtokosok érdekeit sértő monopólium mindenesetre a magánbirtokon talált ércek eltitkolására s igy -- a királyi birtokok megfogyatkozása után -- szükségképpen a bányászat visszafejlődésére vezetett. Károly Róbert ezért -- cseh mintára — lazított a bányamonopóliumnak ezen a rendszerén, A királyi bányászok, a bányavároso k polgárai továbbra is szabadon kutathattak érc után s a korábbi feltételek mellett —- az arany nál l/lo-re, az ezüstnél l/8-ra rugó bányabér megfizetése ellenében — az egész ország területén szabadon bányászhattak, de ha roagánbirtokos földjén találtak ércre, a birtok most már annak tulajdonában maradt s neki jutott a királyi urbura egyharmada is /azaz a teljes nemesfémérték l/3o, illetve 1/24 része/. A királyi bányaművelési monopólium tehát elvben fennmaradt, de korlátozott formában. A következő évszázadokban azonban a királyok /az Árpádok gyakorlata nyomán/ többször adományoztak privilégiu m formájában korlátlan bányaművelési jogot is egyes földbirtokosoknak, sőt 1523-ban törvén ybe foglalták a földesúri bányaszabadságot. Tehát attól kezdve a földesurak is bányászhattak fémérceket, bár annak fenntartásával, hogy az urburát ebben az esetben nekik kell beszolgáltatni az uralkodónak. Az igazi hasznot azonban a királynak nem az urbura, hanem a nemesérc for— galombahozatalának előjoga biztosította /lásd; nemesfémmonopólium /. — 1565-ben Habsburg Miksa ismét kinyilvánította a bányák kizárólagos regáléjogát, s ez a bányarendtartás 1854-ig életben maradt, A bányaregálé minden ércféleségre /nemesfémekre, rézre, vasra/ nézve érvényes volt, de privilégiumokat,bérleti jogokat továbbra is lehetett szerezni. Igy került a Thurzó-Fugger vállalat kezére a XV. század végétől ÜLT. 15oo-as évek közepéig, majd n.ás kereskedőtőkések kezeié-
