Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

B

- 85 CSAT igenév; eredeti jelentése "hatalommal biró", "hatalmat gyakorló" lehetett. A környező népek egy része átvette /szláv, romá

n stb,/, sőt belekerült a magyarországi lati

n szókincsbe, s a hódoltság korabeli oszmán-török nyelvbe is. — Tág jelentésköre a feudális korban nem okozott problémát, mivel a középkori közigazgatás, gazdasági, katonai vezetés nem vált el az igazságszolgáltatástól; vö. törvényhatósá

g. Birák voltak egyaránt a feudális nagybirá

k, a nemesi vármegye szolgabir

ái. de önmagában álló biró /iudex/ néven a falusi bírá

kat és a városi önkormányza

tok vezető tisztségviselőit jelölték. 2. Az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztó 1869tc.-kel kezdődött meg az a folyamat, amely kialakította a kizárólag Ítélkezéssel foglalkozó birák intézményét, A polgári kori bíráskodá

s rendszerében megfelelő jogi képzettséggel, a birói függetlenség háttereként pedig fizetéssel, gazdasági s polgári erkölcsi megbízhatósággal kellett rendelkeznie /miközben semmilyen más foglalkozást neta űzhetett/, sőt politikai vagy munkásegyletnek, illetőleg gyülekezetnek sem lehetett tagja. 3. Léteztek, s a virágzó feudalizmustól szinte 19^5-ig növekvő számban, a fal

u. a váro

s bizonyos szakigazgatási részfeladatokkal megbizott felügyelői, akik szintén a "biró" szót viselték nevükben. Ilyenek voltak a szőlőhegye

k hegy-, illetve borbirái, az erdőbiró, a fabiró, a halászbiró, a határban a pusztabiró, széna-, fü-, mezőbiró, tőkebiró st'o, A vásárbirák a vásá

rok rendjére és hasznára, a malom- és vámbiró a különféle malmo

kra, a székbiró a húsvágásra felügyelt, de kialakult a cigán

y- és koldusbiróság intézménye is. BIRODALMI TANÁC

S: lásd Udvari Tanác

s /Hofrat/. BÍRÓSÁGO

K: lásd feudális királyi bíráskodá

s, polgári kori bíráskodá

s, szocialista kori bíráskodá

s.