Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
B
AVI -5 6 AVXTXCXTAS, aviticiu m /latin/ = ősisé g. AZA B: Török szó; magyarul annyit jelent: nőtlen. Azokat az önkéntes, gyalogos katonákat nevezték igy, akik nem tartoztak a török reguláris hadsere ghez. Csak háború idején látták el őket élelemmel, egyébként a megszállt ország népén élősködtek. Parancsnokuk az azabag a volt. Háború idején egyik részük a fősereg előtt portyázott és rabolt, másik részük műszaki munkákat végzett: árkot, sáncot ásott, hidat épitett. Később a végvá rakban helyőrségi szolgálatot teljisit ettek, vagy gályákon evezősként alkalmazták őket, A Magyarországon szolgáló azabok többnyire itt születtek, beszéltek magyarul, s a hajdúkhoz hasonlóan öltözködtek és fegyverkeztek, BACCALATJREU S /babérkoszorus/: A legalsó tudományos fokozat a középkori egyetemeken. Ezt a hallgató akkor kapta meg, ha az egyetem előkészítő fakultásán, a facultas artium-on az első három évet — ahol főleg grammatikával, retorikával és dialektikával foglalkoztak — sikeresen elvégezte, A középkori magyar városi iskolá kban is száu.os ilyen fokozattal rendelkező tanitó oktatott, Franciaországban és néhány más országban napjainkban az érettségi vizsgát nevezik igy, tudományos fokozatként csak Angliában és az USA-ban él, BACSK A: A Duna-Tisza-közének a Baja-Szeged vonaltól délre eső löszös talajú, termékeny történeti-földrajzi tájegysége, Északi sávja kivételével ma Jugoszláviához tartozik. A honfoglalás korától magyarlakta vidék, a középkorban gazdag, viszonylag sürün települt táj volt, A XIII,században két vármegy e alakult ki területén, Bács^ kb, a Ferenc-csatorna vonalától délre ós Bodrog, attól északra, melyeket l8o2-ben egyesitettek, A török elől menekülő délszláv népcsoportok a XV, században kezdtek beszivárogni a területre, A legnagyobb szerb beköltözés 1691-beri történt, egy